2009. november 29., vasárnap

Advent első vasárnapja





Ma van advent első vasárnapja, ma kell meggyújtani az első gyertyát...
Saját készítésű adventi asztali dísz ami idén ilyenre sikeredett
- bordóban "utazunk"
Remélem Virágkötő-Szalonos barátnőm ezt az oldalt most átugorja és nem profi szemmel nézi a "remekművemet"
Nálunk már évek óta ugyanaz az alap "tálca" nem koszorút készítünk...
Saját szedésű tobozok, és egyéb apróságok díszítik, amiket folyamatosan gyűjtögetünk a lányokkal év közben.
A házat is ünnepi díszbe öltöztettem , hogy minél tovább gyönyörködhessünk benne
- a hópihéket még nem volt időm felrakni, ez kicsit várat magára, de ami késik nem múlik...

Sajnos nekem a koszorúról, tényleg csak a szomorú "dolgok" jutnak eszembe...

Szomorúságnak köztünk most nincs helye, ezért gyújtsuk is meg gyorsan az első gyertyát és örüljünk egymásnak...

Ezen a képen ég már a második gyertya is,( ami nem csoda) mivel egy hét elteltével sikerült csak fényképeznem.









2009. november 26., csütörtök

A lányok a lányok a lányok angyalok...

Írhatnám azt is hogy negyedik napja szívják már a véremet, mégsem teszem ...

-nem azért mert szépíteni szeretném a gyerekeim viselkedését
-vagy mennyekig magasztalni jóságukat...

-most valahogy mégis úgy viselkednek mint az angyalok, mintha tudnák,
hogy (viszonylag) sok időt fogunk mostanság együtt tölteni...
(addig amíg megkapják a védő oltásukat és míg védettek nem lesznek)
-mivel erre még várnunk kell, mert egészségi állapotuk
nem 100%-os türelemmel vagyok irántuk.
Élvezni szeretném ezt a "rendkívüli" hetet amit velük tölthetek, ezért megpróbálom számukra feledhetetlenné tenni, korlátok közzé szorított programjainkkal...

Ezt a hetet kézműves hétnek is nevezhetném.

Próbálok számukra is élvezhető kreatív dolgokat kitalálni ami az adventhez kapcsolódik...

-készítettek már "karácsonyfát"
-gyertya tartót
-karácsonyfa díszt
-és ma az angyalok kerültek sorra

az utóbbi kettőről sajnos nem tudtam képet készíteni, ( munka folyamatában)
mert elromlott a fényképezőnk, amit sürgősen pótolnunk kell, de utólag a végeredményt fotózom, ígérem.

Minden ötlet saját, amit pillanatnyi "elmezavaromban"( kényszerből) találok ki.

Előkészületet és alapanyagot (sokat) nem igényel!!!

jelenleg ami nálam "viszi a prímet" az a kartondobozokból készített "adventi apróságok"
Mottóm lehetne a következő is...

Ha karton doboz és szilikon van, akkor jókedv és program is....

Szilikonra természetesen nem a szépészeti megoldást... és hozzá szorosan kapcsolódó szőke hajat értem...
(bááár szőke vagyok, én is)

szilikont, mint ragasztót használjuk, amivel a gyerekek is könnyedén (balesetmentesen) dolgozhatnak...

-a mai projektünk, angyalozás volt.
( habár még nem tudtuk befejezni teljesen, holnap vár ránk a végső megmérettetés, mert száradnia kell a szárnyaknak)

amire reggel még nem gondoltam, hogy...

-amíg békésen fogyasztották uzsonnájukat, valahogy kezembe keveredett egy kisangyal
(mert már teljes "pompájában "áll a ház várva a karácsonyt)

hirtelen ötlettől vezérelve kezemben az angyallal pár perc alatt felrajzoltam egy " vicces"
angyalkát a kartonra, aminek kicsit pufókabb lett az arca és csak a ruhája lett meg(rajzolva)

-kezét, lábát kötöző zsinórra ragasztott (szilikon) alkotja szintén kartonból...

-színezés zsírkrétával
-díszítés (színtelen) körömlakk és flitterekkel
-tortaalátétből készített fodrokkal (ami a szülinapjukról maradt)
-szárnyak pedig csillámos ablakdísz (festékkel) készültek aminek száradását jelenleg még várjuk

- egyébként egy irattartó (műanyag) -ból vágtam ki a szárnyaknak való formát,
úgy, hogy nem húztam körbe fekete széllel...
bízom benne, hogy azért sokat nem hibázott a tervem és meg is fogjuk tudni valósítani
(az összeállítását is)

2009. november 23., hétfő

Kényszer szünet







A mai óvodai napunk elmaradt, köszönhetően az új típusú influenzának (H1N1-nek )
Óvatosságból döntöttem a kényszerszünet mellett, mert még nem kaptuk meg a védőoltást és feleslegesen nem szerettem volna kockáztatni.

-azért, ha a szívemre teszem a kezem, még örülök is ennek a hétnek, mert már régen töltöttünk együtt több napot ( utoljára valamikor szeptember elején)
Eszembe jutottak az alig egy évvel ezelőtti napok, amikor még minden percüket együtt tölthettem a lányokkal...
-majd az óvoda megkezdése miatt ez napi pár órára csökkent, amit elég nehezen viseltem el...
A hirtelen "rám szakadt" szabadságban a házban és körül kezdtem el már-már betegesen tevékenykedni, hogy lekössem magam.
-valamit mindig kitaláltam magamnak, pihenésre azonban sajnos nem maradt időm...

Most, hogy megint hármasban tölthetem velük a napokat, elhatároztam, hogy semmivel nem hagyom magam felbosszantani, türelmes anyjuk leszek lányainknak...
Nagy nyugalomban telt el már az első napunk is, mintha tudnák, éreznék, hogy ezek a napok másról szólnak majd mint a rohanós "szürke" hétköznapok.
Nem vagyok a tv ellensége, most hagyom hogy pár mesére odaüljenek kedvenc mesecsatornájukhoz, de ennek leginkább akkor látom "hasznát" amikor nekem a tűzhely mellett akad dolgom.
Első nap nem voltam felkészülve a déli "ebédeltetésre", megint vissza kell rázódnom a pontos időbeosztáshoz...

Megpróbálok számukra minél több kreatív programot összeállítani, ami leginkább a közeledő ünnepek jegyében zajlik.

Mára gyertyatartó készítése volt a délutáni program ( készült már makkokból is ősszel)
-most a zöld, piros, arany színeit szerettem volna viszontlátni karácsonyi gyertyatartónkon.

Zsófiám délutáni ébredése kicsit elhúzódott, így Luca(nyugodtan) egyedül dolgozhatott a cserepek befestésén ( megmaradt falfestékemmel, ami művészellátós akril )
ennek az alapszíne lett olíva zöld ( száradásra nem kellett sokat várnunk)

Közben elfogyasztották az uzsonnájukat,amit nagy kedvel maguknak készíthettek el, majd vitaminnal teli hassal kezdődhetett a dekorálás...
(tökmaggal)
Lustaságunk eredménye egy megcsontosodott héjú tök lett, ami a bejárati ajtó előtt arra várt, hogy kifaragjuk, de hiába...

-sebaj, így a nyulak is jól jártak én pedig kikapartam a tökmagot...
-valamire jó lesz alapon...
mire megmostam és megszárítottam már tudtam is mire fogjuk felhasználni a magokat...

- ez lett a zöld színű cserép külső dísze (amit szilikonnal ragasztottak fel a lányok)
ezután jöhetett a piros kötöző körbetekerése és rögzítése a cserép szélén
( megint egy kis szilikon segítségével)
- majd a gyertya beillesztése után, maradék tökmaggal szórtuk be a cserép alját...
és végül, de nem utolsó sorban a gyertyagyújtás ( fújás)
gyújtás-fújás így ment ez sokáig ( elég nehezen untak rá a lányok...)

2009. november 20., péntek

Csak csajok!











Egész nap (szinte) a gyerekszobába lévő képek festésével voltam elfoglalva.
-most nem nagy kedvel és lelkesedéssel kezdtem el, de idő közben kellő képen belerázódtam.
- csak akkor hagytam abba a festést, amikor az idő múlása jelezte, hogy ideje elindulni a lányokért az oviba( Gábor vidéken volt)

Itthon, egy hirtelen ötlettől vezérelve, karton papírból kivágtam egy fenyőfát és a lányok elé tettem, hogy szépen színezzék ki... (időtöltésnek kitűnő)
- közben Gábor is hazaérkezett igaz, hogy ezt inkább "villámlátogatásnak" mondhatnám,
mert amint lemosta magáról az "út porát" rohant is tovább.
Sietségének oka, nem más mint az osztálytalálkozója volt.

-maradtam tehát továbbra is egyedül a lányokkal, elhatároztam, hogy tartunk egy igazi csajos napot!

a fenyő kiszínezése után kezdődhetett a díszítés ami:
-körömlakk ( mint ragasztó)
-flitter mint "csillogó dísz" ékesíti a fánkat
-végül csillogó piros " kötözővel" tekertük körbe a remekművüket...
(természetesen ezt is kétszer, hogy ne legyen rajta "vita" )
jó szórakozás volt és időben is éppen annyi ami az ő korukban leköti a gyerekeket
( valamivel több mint egy órát vett " csak" igénybe)

-ezután "lazításként" jöhetett a Barbie-zás
-majd a szülinapjukról megmaradt marlenka elfogyasztása (apa elől)

Telefonon felhívott az unoka nővérem Gabi, aki hogylétünk felől érdeklődött...míg én vele fecsegtem( röpke fél órát)
addig a lányok:
-nekiálltak "mosogatni"
( ami következtében csurom vizesek lettek ) és természetesen
-át is öltöztek (a legszebb ruhájukba)
Kisebb vita után megelégedtek egy-egy farmer szoknyával is
(amiben rögtönzött divatbemutatót tartottak)

-majd, CSEND LETT...

oka nem volt más mint a csibészség, huncutság, ...
Ha a gyerekek csendbe vannak akkor kezdhet igazán aggódni a szülő, vajon mit csinálhatnak ami miatt ilyen nagy csend szükségeltetik...

-nálunk az adott csendet lányaimnál, a fürdőszoba megszállása jelezte
( pontosabban azé a pipere fióké, ahol a körömlakokat és különböző "kencéket" is tartom)

Mikor beléptem a fürdőbe ( még mindig telefonnal a fülemen) akkor láttam, hogy mind a két csajom erősen koncentrálva lakkozza a körmét "titokban"
-nem tudom, talán már a negyedik réteget mázolták fel éppen a körmükre...
( eléggé vastagnak tűnt a lakkréteg)
ezután következett a lábuk( mert természetesen az se maradhatott ki)

A száradással még várnunk kellett ezért a fürdéshez kicsit késve kezdtünk
( nem szerettem volna elrontani " a remekműveket" se a kezükön, se a lábukon...)
- vagy a lányok ilyen nagyok-vagy a kád kicsi, de alig fértünk el hárman benne!
Egy laza vacsora után tele pocakkal jöhetett az ágy megcélzása.
- most, a házban fellelhető összes plüssállatka és a könyvek miatt tűnt szűkösnek a hálószoba

" az alvástól még messze vagyunk... mert az ugrálástól nagyon (is) felélénkültek a lányok"

Hiányzik az apjuk, ritkán szokott nélkülünk elmenni, most is "igazoltan" volt távol.
Ezek a csajos napok amik csak rólunk szólnak, mindannyiunknak sokat jelentenek
( nem mintha az egy szem fiú "Gábor" miatt feszélyeznénk magunkat)
-lehet, hogy kicsit engedékenyebb is vagyok ilyenkor és nem egy mesét olvasok nekik, hanem akár tízet vagy tizenötöt-de legalább én is ugyanúgy élvezem, mint a gyerekeim ezeket a "csak" csajos bulikat!!!!

2009. november 19., csütörtök

Adventi készülődés




Próbáltam úgy időzíteni amikor Gáborom is itthon van (este)

Neki jut évek óta, az a nemes feladat, hogy a girlandokat felszerelje...

A két gyerek mellett nekem erre esélyem sincsen, addig amíg itthon vannak...
Tavaly nagyon egyszerű volt a dolgom, mert addig a lányok óvodába voltak és csak a végeredményt látták...
Igaz, akkor percekig nem is jutottak szóhoz annyira váratlanul érte a sok csillogó villogó fénycsoda...
Mire végre hang is kijött tátott szájukon, csak annyit tudtak mondani, hogy
-anya, ez gyönyörűűű!!!

Mi pedig csak néztük a lányokat, könnyes szemmel...
(Óóó, milyen megható is volt, pedig csak egy év telt el azóta)
Most megint elő kellett szednünk a különböző karácsonyi dekorációkat...
Rohan az idő!

A lányoknak egészen jó játékteret biztosítottak a különböző méretű girlandok...
-jól eljátszottak vele...

Mára csak a felszerelésükre jutott idő, folytatás valamikor...

- esetleg holnap.

bárányhimlő


Mostanában egymással ilyen komoly dolgokról beszélgetnek a lányok...

Lucámra hétfőn úgy adtam rá az új harisnyát, hogy előtte nem öblítettem át.
-lustaságomnak meg is lett az eredménye, mert a térdén és a lábfején apró kiütések lettek és csak gyanítani tudom, hogy a harisnya miatt.

Még aznap este fürdetésnél is azon agyaltam, hogy vajon tényleg a harisnya lehetett a " ludas"?


Tegnap szintén fürdetéskor hallgattam ki a két lány beszélgetését:

-ezt nem hiszem eeel, mi az istenkétől ilyen pöttyös a lábam? - sopánkodott Luca,
miközben próbálta elkaparni a pöttyöket, ha lehet véresre
-hááát, mert bárányhimlős vagy! -hangzott Zsófiám gyors válasza

ekkora bölcsesség hallatára kifordultam a fürdőszobából :) egyenesen Gábor karjaiba

-gondolom legközelebb a H1N1 lesz témájuk...

2009. november 17., kedd

festés folytatása, kezdete?


Ki tudja már hány bejegyzésem szól különböző festésekről.
Ez a mostani a gyerekszobába készül,
folytatásának a már meglévőnek, aminek alapját a lányok ( ikrek) adták.
Ezeknél a képeknél "kicsit csaltam"
Elmaradtak a vázlatok, előkészületként csak egy irattartóra másoltam át a kiválasztott képet,
( alkoholos filctollal)
és azt egy íráskivetítővel kinagyítottam a falra.
Minden úgy zajlott, ahogy azt elterveztem...
( mennyi időt megspórolhattam volna, ha már az első képet is ezzel a módszerrel készítem...)
A három képet valamivel több mint fél óra alatt sikerült "átmásolnom" a falra,
ebből a legtöbb időt, a méret, és a megfelelő hely kiválasztása vett igénybe.

- mivel most is a szénceruzát választottam (azt könnyű radírozni a falról)
halványítanom kellett az erős vonalakat.
- utána jöhetett a porszívó, mert a rengeteg radír törmeléket nem szerettem volna széthordani a házban...
- az izgalmas rész megint a megfelelő színek keverésénél kezdődött...
(most, egy kicsit sötétebbre sikeredett a tündérek színe)
- pár óra leforgása alatt sikerült a képet 98% -an elkészítenem, színeznem.

Kikapcsolódásként festegetek.

- más köt, olvas, és még ki tudja mennyi hasznos elfoglaltságot ( hobbit) talál magának, számomra ez a pihentető
( most, a végére bizony kellemesen elfáradtam)

Mire a lányok hazaértek az oviból apukájukkal, addig mindent visszapakoltam "eredeti" helyére.

Nekik már csak a kritikus szerep jutott...
mikor meglátták a falon a képet " felháborodva csak" ennyit mondtak

- a többit miért nem festetted ki???

:(

- miért is??? -kérdezem én...

( majd, ha egy nap nem csak 24 órából fog állni, talán többre is telik időmből )

2009. november 13., péntek

péntek 13. szülinapi tündérparti

Az időpont nem éppen mindennapi egy születésnap megtartásához gondolták sokan...
(még jó, hogy nem vagyok babonás, én is 13.-án, sőőőt pénteken születtem)
:)
Pénteken szerettem volna megtartani a születésnapjukat és az sem zavart, hogy 13.-ára esik.
Bíztam benne, hogy mást se fog ezért a meghívókat időben szétküldtem
( a postás szerepet Gábor vállalta) még időben "sokkolva" a szülőket a szembesítéssel, hogy nálunk
- péntek 13.-án buli lesz!
(hogy ne mindenkinek rögtön a fekete macskák és hasonló babonák jussanak eszébe ezért finomítottunk rajta és tündérpartit szerveztünk)
- igaz, azt még nem tudom, hogy Luca napra milyen boszorkányságot fogok "kifőzni."

Az ötletet "loptam" Ágitól, aki Hanna lányát lepte meg vele.

-alaposan rákészültem az elkövetkezendő napokra, mert nem csak az ovistársakat, hanem szombaton a keresztszülőket is vártuk vendégségbe,
( akik miatt egyébként is fakanalat kell a kezembe venni)

-gondoltam , ha már egyszer főzésre adoma fejem akkor semmivel nem tart tovább, ha az adagot megduplázom és a szülőknek is kedveskedek egy kis finomsággal.
-napokkal ezelőtt kezdtem pácolni a húsokat, hogy ne mindent az utolsó pillanatra hagyjak...
-pénteken már minden megfőzve( vagy részben előkészítve ) várta a vendégeket.

A lányokat ebéd után elhoztuk az oviból, hogy itthon átbeszélhessük a rájuk váró " nehézséget"
( nem veszekszünk, nincs irigység, jó és szófogadó gyerekek lesznek stb...)
Mire az első vendégek megérkeztek minden készen állt a fogadásukra, pillanatok alatt, bábeli zűrzavar lett úrrá a házban.
A tündér megérkezésével sikerült elvarázsolnia a gyerekeket, jó volt nézni ahogy szófogadóan, lesik minden mozdulatát, "isszák" szavait...
Tündérünk, egy rövidke időre tehermentesített minket a gyerekek szórakoztatásával, így mi szülők is kicsit fellélegezhettünk.
Áldom az eszem, hogy hívtam egy profi fényképészt is mert arra már végkép nem lett volna időm, hogy elkattintsak pár képet ennyi mosolygós kis tündérkéről, vagy ha igen akkor a vendégekkel nem tudtam volna foglalkozni.
(nagy beszélgetésekre így sem kerülhetett sor, mert folyamatosan azt lestem hogy kinek üres a pohara, tányérja, közben fél szememmel a gyerekeket lestem és még Gábornak is instrukciókat adtam...)

-édesek voltak a gyerekek, habár inkább a lányokat bűvölte el szebbnél szebb ruha és annak lehetősége, hogy felpróbálhassanak belőle egy párat.
Zsófimra bármikor néztem, mindig más színű ruha volt rajta, már követni se tudtam és nem is akartam, látva kipirult arcukat, boldogság töltött el,
-jól éreztem magam!
A lányok tündér fejdíszeket készítettek, a sminkelés és a körömlakkozás se maradhatott ki a bújócska mellett, amibe már a kis kalózok is örömmel vettek részt.

Apró meglepetéssel is készültünk a vendégeknek (köszönő ajándék helyett)
nálunk tombola volt, igaz a fiúk miatt egy kicsit módosítani kellett a sorsolás menetén, de így tuti hogy nem egy rózsaszín fejdísz tulajdonosai lehettek.
Amikor a lányok tombolájának sorsolásához jutottunk azaz folytattuk a húzást, már teljes káosz látszott kialakulni, Zsófi és Luca már nem is akartak segíteni
(mint ahogy azt már napokkal előtte megbeszéltük)
- így a kis önkéntes jelentkezők húzhattak.
A tombolára minden gyerkőcnek felrajzoltam az óvodai jelét, hogy ők is könnyebben el tudják "olvasni" hogy ki a szerencsés nyertes...

most írhatnám azt is, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze"

Ági lányai sorba egymás után kihúzták a saját jelüket a szülők nem kis derültségére...
Miután mindenki megkapta az ajándékát, (fokozva az izgalmat) következett a főnyeremény kihúzása, amin már a családok indulhattak egy gyermek képviseletében.
-NEM, a főnyeremény nem, egy kétszemélyes párizsi hétvége
-ahogy azt sokan remélték...
egy marlenkát ajánlottunk fel a szerencsés, nyertes családnak.

A fődíj kihúzásában,( szintén) Ági lánya, Hanna ajánlotta fel segítségét.

-hosszas válogatás után végre sikerült kiválasztania a számára legszimpatikusabb papírfecnit, melyre a pöttyös gomba volt rajzolva, ami "nem mellesleg" kishúgának a jele az oviban...
ez már " bundagyanús" , mondták a többiek, mert tényleg eléggé viccesre sikeredett...
:)
Én is jót mosolyogtam magamban, mert ahol Ágiék jelen vannak ott Fortuna,
ha nyerésről van szó, mellettük áll. ( mint ahogy most is bebizonyította)


Buli végén a ház, egy katasztrófa sújtotta területhez hasonlított leginkább,
amit most kivételesen nem bántam.
Összességében azt hiszem mindenki jól érezte magát ezen a péntek13.-i napon...

A lányok szülinapi tortája sem maradt el , azért mert nem írtam róla!....

2009. november 11., szerda

Zsófi és Luca 4 éves




Négy évvel ezelőtt születtek meg lányaink, Zsófi ( mint elsőszülött 2 perc előnnyel) és Luca.

Hihetetlen, hogy már négy év eltelt azóta, mikor először foghattam kezembe falatnyi testüket.
Szeretném egy kicsit megállítani az időt ( most is) hogy tovább lehessenek az én "kislányaim"

Reggeli ébresztésnél szokásosan keltettük a lányokat Lucát, Gábor, míg én Zsófiba próbáltam életet lehelni.

Millió puszi kíséretében ( egyébként is ezt szokták meg reggelente) köszöntöttük az ágyba még ébredezőket.

A szokásos kakaót, ma alkalomhoz illően habosan ihatták az elmaradhatatlan szívószállal
( kakaó és szívószál ki érti ezt?)
Szépen, felöltözve indultak az óvodába az elmaradhatatlan kekszek, üdítők nassolni valók társaságában, amit ilyenkor "szokás" az ünnepeltnek vinni.

Ma, gondolatban még egyszer végigéltem azt a " bizonyos" pénteki napot amikor megszülettek lányaink, és mi Gáborral szülők lettünk.

Élveztem a nap minden pillanatát, Gáborral este egy pohár bor társaságában elevenítettük fel emlékeinket.
Életünk legszebb ajándékát kaptuk négy évvel ezelőtt.

Köszönjük!

Úgy érzem nincs szükség elcsépelt szavakra, mind a két lány nagyon jól tudja (érzi) mennyire sokat jelentenek számunkra...és nekünk, csak ez számít!

Boldog születésnapot kincseink!

2009. november 8., vasárnap

horse evolutions







Az egész akkor kezdődött, amikor az autóban ülve Luca felkiáltott a lovakat ábrázoló óriásplakát előtt...
Elhatároztam, hogy megnézem az interneten mi is ez az egész...
Elhatározásomat tett követte, aminek eredményeképpen azonnal rendeltem is 4 jegyet az előadásra...
Nem telt el nap úgy, hogy ne hozták volna szóba, ráadásul a tv-ben is egyre többet reklámozták...
Nem csoda, hogy Richter Ferenc és csapata meghódították Monte-Carlót is!

Izgatottan várták már a lányok a nagy napot...
A jegyek már hetekkel előtte kezünkbe voltak, ráadásul az első sorba szóltak...
Egy pillanatra se volt bennem kétség afelől, hogy fogják bírni a 2x50 percet a lányok, nyugton ülve...
-amit barátnőjük anyukája kérdezett tőlem ( ők csak ettől való félelmükben hagyták ki a műsort)

Biztos voltam lányaimban!
(ráadásul szerencsénk volt már egyszer nyáron is végignézni ugyanezt a produkciót, fele áron)
akkor,- ott a Balatonon, éppen azért aggódtam, hogy legalább egy lovas produkció szerepeljen már a Cirkusz műsorában, mert a lányok csak azt várták...
Azon az öreg elefánton meg néhány tigrisen és krokodilon kívül az egész előadást a lovak határozták meg, nagy meglepetésünkre ( és a lányok örömére)

Tudtam, hogy semmi fészkelődés, vita, hiszti nem lesz lóimádó lányaim részéről.
Nem is okoztak csalódást!
-bár a szakadó esőben a bejárattól elég messzire sikerült leparkolnunk és a lányok lelkesedése is csökkenni látszott, de amikor végre elértük az épületet és megérezték a "lószagot" feledtek minden addigi nehézséget.
Tátott szájjal nézték a műsort ( bevallom én is )
Most valahogy nagyobb hatással volt ránk a rengeteg szebbnél szebb ló "és nem csak" látványa
- állapítottuk meg Gáborral.
Ügyesen táncoltak és nem csak az ír táncot utánozva, hanem a teljes sötétben Michael Jackson zenéjére foszforeszkáló láb és fejdíszekkel a "fekete démonok"
( bevallom akkor még a szőr is állt a hátamon annyira tetszett)
Fényképek amiket készítettem sajnos nem a legjobbak lettek, de emlékezetes maradígy is a Horse evolutions...

2009. november 6., péntek

téliesítés




Készülünk a télre!
Helyére kerülnek a különböző közlekedési járgányok amik félig betöltik az egyébként se nagy garázsunkat és végre rend lesz, ez volt a tervem november utolsó hétvégéjére.
Gyönyörűen sütött a nap, ami ideális a kertben ( garázsban) az őszi utolsó nagytakarításra.
Szándékomban volt a pedálos, és pedál nélküli biciklik, rollerek, kisautók( babytaxi) babakocsik
száműzése tavaszig a hátsó kis házba, amiben jól megférnek majd a fűnyíróval és hasonló kerti szerszámokkal, bútorokkal.
A lányok résen voltak, nem hagyták olyan könnyen magukat megfosztani az egyébként már hetek óta mellőzött járművektől.
Türelmesen hagytam, hogy az utcánkban megtegyék a búcsúköröket, és még a szomszéd bácsi diófája alól is sikerült egy-egy zsákmányt szerezni, amit nagyon ügyesen törtek össze kis lábukkal és fogyasztottak a tett színhelyén.
Mikor a kerítésen kívül észrevették, hogy apukájuk mekkora dobozokat pakolt ki a garázs elé, már nem volt többé kint maradásuk, be kellett mennem velük, hogy kedvükre viháncolhassanak a dobozokban, ami idő közben a napsütötte fűre " keveredett"
A dobozokkal sikerült elég sokáig lekötnünk őket, így én is elkezdhettem a "lomtalanítást" a garázsban.
-egyébként hihetetlen, hogy mennyi dolgot felhalmoztunk tavasz óta, és egyre csak gyűlik a sok "apróság" amire úgy gondoljuk, hogy jó ha közel van és nem "kell" érte menni, hátra a kis házba.

-ezek a " kis" apróságok kerülnek most vissza " hátra a helyükre" tavaszig, amikor megint kezdődik minden előröl...
A nehéz kezdésnek" rendrakásnak" az lett a vége, hogy este öt után fejeztük be, annyira belejöttünk
( energiánkból még a kocsibeálló felseprésére is jutott)
Most végre rend van!
-de, meddig????

És egy kép amint ebéd előtt Zsófia olvasott egy mesét a türelmesen hallgató Lucának...
Öröm nézni őket ilyenkor, hogy milyen jó testvérek is ( tudnak lenni)

már megint festés 2.rész

Vannak dolgok amiket nehezen kezdünk el.
ilyen a takarítás, vasalás stb, de tényleg csak elkezdeni nehéz, mert utána annyira belelendül az ember(lánya) a munkába, hogy nem tudja abbahagyni...
nálam a festés is ide sorolható
( nem az apró képekre gondolok, papírral és ceruzával, vagy vászonra ecsettel)

Már megint falfestésre adtam a fejem... tudtam, hogy sok segítséget nem várhatok Gáboromtól, de a békesség megőrzése érdekében jobb, ha nem is veszem igénybe az általa nyújtott szolgáltatást...
Hosszú hétvégére tervezett programunk betegség miatt elmaradt, ( mert persze hogy ilyenkor betegszenek meg a lányok)
Egyébként is szobafogságra voltunk kényszerítve, gondoltam egyet és összekötöttem a kellemest a hasznossal...
Hajnalban többszöri forgolódás után úgy döntöttem,
hogy nem kínzom magam tovább az ágyban, inkább a "tettek mezejére lépek"
Tele voltam energiával és valamit annyira szerettem volna csinálni a megszokott "monoton" dolgok után.
Valami másra vágytam, csak még azt nem tudtam, hogy mi lenne az, ami a pillanatnyi hangulatomban kielégíti alkotni vágyó kényszeremet.
Szerintem a "nagy" festők is így lehettek, amikor kényszert éreznek, és ezt hívják ihletnek.
Sokáig nem kellett törni a fejem hogy megtaláljam a festés áldozatát.
Mire kis családom felébredt, már tudtam, hogy én ma kifestem az étkezőt, amit közöltem is az jelenlévőkkel.
Reggeli után irányunkat egy nagyobb festékekkel is foglalkozó áruház felé vettük, ahol beszereztünk minden számomra szükséges kelléket.
Hazaérve kezdődhetett a "móka" amiben a lányok lelkesen segédkeztek.
Percek alatt felforgattuk a házat, székek, virágok lepték el a nappali nagy részét, megfelelő játékteret biztosítva ezzel a lányok számára.
Nagyon tetszett a lányoknak, hogy vonatozhattak, majd sátrat tudtak "építeni" pár szék tologatásával.
Nekik a lakásban okozott káosz, maga volt a mennyország...
Délutáni alvásuk alatt tudtam elkezdeni a szegélyek ragasztását, mert "profi" módon szerettem volna csinálni, ha már energiát fektetek bele.
A festés, estig váratott magára, mert időközben felmerülő problémákkal találtam magamat szemben, amik nehezítették munkámat.
Lelkesedésem ettől nem csökkent, sőt egyre inkább úgy éreztem,
hogy ma "megváltom a világot" és valami nagyot fogok "alkotni"

Az első kevésbé sikeres mozdulatok után, kezem ráállt a megfelelő mozdulatsorra, és egyre magabiztosabban sikerült a struktúra vakolatot felfestenem (kennem) a falra.
( ja, azt el is felejtettem írni, hogy gyakorlatilag egy durvább falhatást szerettem volna az étkezőbe, nem "csak" egy szimpla festést)
Meglepetés megint csak akkor ért, amikor a struktúravakolat dobozán feltüntetett mennyiség,
nálam a felére se volt elég, tehát az már biztos, hogy holnap reggel irány festéket venni...

-összesen 5! doboz festéket "fogyasztottam" el
( aminek elméletileg elégnek kellett volna lennie 75 négyzetméterre!)
-hogy csináltam???
-nem tudom, de az biztos hogy jól
nem akarok nagyképűnek tűnni, de tényleg jó lett a végeredmény, és még Gábornak is nagyon tetszik!


És innen beindult a fantáziánk, hogy akkor milyen jó is lenne ha a konyha is meg lenne csinálva, meg a nappaliba is milyen jól nézne ki...
Egyik gondolat követte a másikat...

-én szívesen megcsinálnám, de ezt már tényleg nem tudnám egyedül, és nem is bírnám...

Gréti 4 éves






Gréti szülinapjára voltak hivatalosak a lányok és természetesen mi, szülők is.
Gréti az egyedüli barátnőjük a lányoknak az oviban.
Hivatalos kezdés 4 órára szólt, de picivel korábban kellett mennünk a korai sötétedést megelőzve, -mert kinti meglepetés várt a kis vendégekre...

A meglepetés pedig nem más mint egy ló... azaz,
-Koffein, a kis póni...
A gyerekek mikor megpillantották kedvenc kis hátasukat, majd kiugrottak a bőrükből
( most legalább kedvére lovagolhatott minden gyerek)
Gyorsan átadták az ajándékokat ( éppen, hogy a kezébe nyomták szegény Grétinek)
máris azon versenyeztek ki üljön fel hamarabb a lóra.
( kezdhették a fiuk, mert ők egyébként se nagy lovasok)

Miután kellően kiélhették magukat a lovaglásban, kezdődhetett a ház feltérképezése...
Ahány gyerek annyi felé voltak fellelhetők a ház minden pontján, de veszekedést és vitát csodával határos módon nem lehetett hallani...
A finom vacsora után, amivel vendéglátóink készültek, kezdődhetett a szülinapi tortán lévő gyertyák elfújása, amin minden gyerek szeretett volna részt venni...
A kislányok csillogó szemmel irigykedve nézték a gyönyörű Barbie-s tortát
( házilag készített, becsületére váljon a háziasszonynak, bátorságáért)
-tudom, én még csak hasonló torta sütésére is képtelen lennék...

Összességében remekül szórakozott kicsi és nagy is.
Jól éreztük magunkat!
Az elmaradhatatlan sírás és az ilyenkor szokásos könyörgés
-maradjunk még anyaaa!
után tudtunk csak haza indulni, mert már későre járt az idő...

Isten éltessen Gréti negyedik születésnapod alkalmából!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails