Négy évvel ezelőtt születtek meg lányaink, Zsófi ( mint elsőszülött 2 perc előnnyel) és Luca.
Hihetetlen, hogy már négy év eltelt azóta, mikor először foghattam kezembe falatnyi testüket.
Szeretném egy kicsit megállítani az időt ( most is) hogy tovább lehessenek az én "kislányaim"
Reggeli ébresztésnél szokásosan keltettük a lányokat Lucát, Gábor, míg én Zsófiba próbáltam életet lehelni.
Millió puszi kíséretében ( egyébként is ezt szokták meg reggelente) köszöntöttük az ágyba még ébredezőket.
A szokásos kakaót, ma alkalomhoz illően habosan ihatták az elmaradhatatlan szívószállal
( kakaó és szívószál ki érti ezt?)
Szépen, felöltözve indultak az óvodába az elmaradhatatlan kekszek, üdítők nassolni valók társaságában, amit ilyenkor "szokás" az ünnepeltnek vinni.
Ma, gondolatban még egyszer végigéltem azt a " bizonyos" pénteki napot amikor megszülettek lányaink, és mi Gáborral szülők lettünk.
Élveztem a nap minden pillanatát, Gáborral este egy pohár bor társaságában elevenítettük fel emlékeinket.
Életünk legszebb ajándékát kaptuk négy évvel ezelőtt.
Köszönjük!
Úgy érzem nincs szükség elcsépelt szavakra, mind a két lány nagyon jól tudja (érzi) mennyire sokat jelentenek számunkra...és nekünk, csak ez számít!
Boldog születésnapot kincseink!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése