Házi "bulink"

Gáborral úgy döntöttünk, hogy az idei év búcsúztatása alkalmából nem tartunk "bulit" és nem is megyünk vendégségbe, hanem a lányokkal együtt töltjük.
Végre nem azzal telt a napunk, hogy készülődjünk a vendégek fogadására, helyette még délbe is pizsamába bóklásztunk a házban.
( ami nagyon jó volt!)
Tódi (az egyik kutyánk) fóbiáját a tűzijátékkal szemben használták ki a lányok és kedvükre játszadoztak vele...


Szépen ráérősen kezdtük el az ebédet (sütni, főzni, párolni), ami nem másból állt mint hurkából, hozzá az elmaradhatatlan hagymás tört krumplit és lila káposztát készítettük.
("muszáj-ból" ezt a disznóságot választottuk az utolsó napra, csak hogy legyen valami malackodás is...)
Kíváncsi voltam a lányok reakciójára amikor meglátják a hurkát, mert ők "mióta eszüket tudják" nem ettek még ilyen fenséges eledelt...
Tányérjukra próbáltam minél gusztusosabban elrendezni az egyébként nem túl bizalomgerjesztő ételeket. (ami egyébként nagyon finom lett)
Nem biztos, hogy kedvenc ételeik között fog szerepelni a hurka, de becsületükre váljék, hogy egyáltalán megették.
(nagyon nem is volt más választásuk, de nem kényszerítettük rá őket)


Ebéd után, alvással készültünk fel az éjszakázásra.

Ébredés után a lányok önállóanl választhattak maguknak "bulizós" öltözéket, most kivételesen nem bántam én sem, hogyan öltöznek fel, elvégre szilveszter van!!!
Hagytam had turkáljanak kedvükre a ruhásszekrényben, amiben sikerült is kaotikus állapotot teremteniük pillanatok alatt.
(sebaj, majd jövőre rendberakom)
Milyen jól hangzik!
JÖ-VŐ-RE!
:)

Ráhangolódásként az estére, kicsit pörgősebb zenét hallgattunk, amit Zsófikám még azt est további részében is énekelgetett...
-csók király! -felkiáltásokkal.
Közösen elkészítettük az esti italunkat(vitaminbombánkat)


Teliholdat nézhettünk(addig amíg a köd el nem takarta)
Ez az utolsó ebben az esztendőben...
Telihold és tűzijáték, de szép lenne....

Vacsorára, pár nappal ezelőtt megbeszéltük Gáborral, hogy fondüzni fogunk a lányokkal.
Még ezt se próbálták a gyerekek ezért, idejét láttuk elkezdeni.
Évek óta a szekrény aljában pihen a fondü készlet, ideje leporolni, és használni...
-ha már megvan!

Nagy rákészülést nem igényel a sajt fondü, ha megvannak hozzá az alapanyagok.
(pillanatok alatt elkészültem vele)

Nagyon tetszett a lányoknak, hogy a hosszú villájukra szúrhatják fel az előre felaprított csemegéket.
Lucának kimondottan bejött a fondü, addig amíg Zsófikám csak natúr eszegette a falatokat.
Hosszas rábeszélés után sikerült meggyőznünk a kóstolásra, amit
(még a szájába se ért a falat egy kis fintor segítségével ) azonnal kommentált is...
-ez finom!
:)
- csak a fejére kellett nézni, mennyire ízlik neki!

Ezek után nem erőltettük, ennek a kis mártírnak, aki nem szeretett volna negatív értékelést adni
arra, amit mi hárman oly élvezettel fogyasztunk.

Tele pocakkal kezdődhetett a szórakozás...

Felhívtak a lányok telefonon, (játék) hogy menjünk át hozzájuk "vendégségbe"
Örömmel tettünk eleget kérésüknek, pláne, hogy gyönyörűen megterítették a kis asztalt, ami készen állt a vendégek fogadására.
Mi se mentünk üres kézzel.
Gyorsan kerestem a szekrényben egy kis maradék csokikát és a szekrényből kivettük a szülinapjukról megmaradt gyerek pezsgőt, és egy pár csillagszórót, ezzel indultunk útnak, amit előzőleg egy díszszatyorba tettem bele nekik.
Édesek voltak, amint komolyan látták el vendéglátó szerepüket...
Mindenféle földi jóval kínálgattak bennünket, mi pedig illedelmesen fogyasztottuk a játék sütiket, gyümölcsöket, míg ők kortyolgatták az "igazi"( gyerek)pezsgőt.

Társalogtunk velük (ahogy az a jó vendégekhez illik) igaz ez nagyon egyoldalúnak kezdett tűnni
(mindig megmondták előre mit mondjak vagy kérdezzek tőlük, mit dicsérjek meg, hiába, most ezt a korszakukat élik)
Így esett, hogy Zsófikám mondta, hogy dicsérjem meg a karkötőjét és gyűrűjét
(ami mellesleg az enyém, még jó hogy megdicsérem, mert tetszik...)

-Zsófikám, csodálatos karkötőd van, bárcsak nekem is lehetne egy ilyen, hol vetted?-kérdeztem gyanutlanul
-Ausztriában! (jött csípőből a válasz) a kutyáimmal vettem!
-??? (hogy mivel mentek, már meg se mertem kérdezni)
( nem voltunk velük még az említett országba, és még csak nem is emlegetjük neki, ezt még valamikor tavaly hallotta az egyik nagycsoportos ovistársától és azóta folyamatosan oda készül)
:)
jót mosolyogtunk rajta...
Több kérdést már nem is mertem feltenni neki, ki tudja hová lyukadtunk volna ki.

Lucán nem volt ékszer, neki a ruháját "kellett" ezek után megdicsérnem...

- Luca, isteni csinos rajtad ez a gyönyörű ruha, és az anyaga...!
( azt már nem akartam megkérdezni hogy hol vette, mondta Ő magától)
-Franciaországból van!
!!!
???
( ez a válasza teljesen leterített minket, vagy öt percig ezen mulattunk Gáborral)
Franciaországot se emlegetjük soha és még csak ruhát se vettünk ott, nem tudjuk elképzelni, hogy honnan szedte az egészet, de az biztos, hogy hihetetlen érzékkel választotta ki, hová érdemes menni vásárolni, ha minőségi ruhát szeretne az ember.
Nőből vannak nem vitás, bízok az ízlésükben!
:)
Ennél nem is kellett jobb este...
Folytatásként egy kis családi társasozás és vetítésre is sor került.
Az utóbbinál már nem tudom éppen hányadik filmnél tartottunk, amikor Alibaba és a negyven rablóra került a sor...
-olvasom...
( miközben mindenki a földön elterülve fekszik már attól féltem, hogy ott fognak elaludni)
mikor ahhoz a részhez érek, hogy a rablóvezér milyen varázsigét mondd el, hogy kinyíljon a sziklaajtó...
-szezám, nyílj ki!...
Zsófikám vár egy kicsit, hogy folytassam a mesét, majd hangosan felkiált a sötét szobában...
- nyílj ki szezámmag!
:)
:)

Gábor, ekkor már némán fetrengett a földön a nevetéstől, nekem is nagyon kellett uralkodnom magamon, nehogy hangos hahotázásba törjek ki... és tudjam folytatni a meseolvasást.
Az igazán nem lett volna tőlünk szép, ha kinevetjük, hiszen Zsófi is nagyon tapintatosan viselkedett a fondüzésnél.

Igazán kellemesen telt az este, egészen fél 12-ig fel se tűnt, hogy nem kapcsoltuk be a tv-t, nem véletlen hogy jó társaságban repül az idő...
Figyelemelterelésként (ébrentartásként) kénytelenek voltunk bekapcsolni és fetrengtünk egy kicsit a tévé előtt.



Ekkor már fáradtak voltak a lányok és folyamatosan azt kérdezgették tőlünk, hogy mikor kezdik a tűzijátékot.

Egész nap folyamatosan durrogtattak a környéken, ezért a kutyát is "házi őrizetbe" kellett rakni.

Gondoltuk, ha éjfél előtt ilyen tüzijátékkal szórakoztatnak minket a környék lakói, akkor annyit megér nekünk is, hogy a teraszról (alaposan beöltözve) nézzük végig és köszöntsük az új évet.
Nem kellett csalódnunk az égi fényjátékban, aminek szemtanúi lehettünk...
A lányok eleinte érdeklődve álltak a terasz korlátnál és onnan figyelték az eseményeket, majd fáradtságukban inkább leültek a küszöbre és kényelmesen megtámasztva hátukat, félig fekvő helyzetbe szemlélődtek...



Igazán kellemes estével búcsúztattuk az ó évet a lányaink társaságában, amit semmiért nem cseréltem volna el senkivel.
Megtudhattuk képzeletbeli országaik nevét ahová vásárolni járnak, kiderült, hogy mennyire figyelmes vendéglátók, milyen jó érzékük van a humorhoz szórakoztatáshoz, mert egész este mindannyiunknak fülig ért a szája.
:)

Legalább ilyen folytatást kívánok magunknak és másoknak az új esztendőben!