Brownies szívecskés formában, avagy formatervezett brownies

Alszik a család, csak én nem pihenek (még)
Holnap lesz Gáborom szülinapja, neki sütök egy kis meglepetést.
:)
Eredeti tervem az volt, hogy rizskochot készítek borsodóval...
(Gábor az édesanyjától minden alkalomra ezt kérte)
Ezzel szerettem volna holnap reggel ébreszteni, de sajnos kitalálta szándékomat...

Állunk a boltban, és én nézegetem a borokat...-
-minek neked bor?-kérdezi segítőkészen G-
-főzéshez, csak azt nem tudom melyik lenne jó... -
(mégse mondhattam el mire szeretném)
-ez kell hozzá- mondta és levett a polcról egy üveg bort.
-???
- mihez?- kérdeztem vigyorogva.
-a sodóhoz!- nevette el ő is magát.
:)
Hát ennyit a meglepetésről...

Jöhetett a "b" terv, hogy akkor az újonnan beszerzett szilikonos szívecskés formába fogok valamit kitalálni...
Szívből készíteni a sütit.
(lányok szerint szülitortát)

Hááát,egyenlőre ott még nem tartok.

Mára viszont meggondoltam magam és brownies alapporból próbálom ki a formákat...
Nem szeretem a mű, előre elkészített dolgokat,
most az egyszer elnézhető nekem ez az apró kis botlás...
...mármint a cél érdekében!

Izgulok nagyon!
Az első adag már a sül, kíváncsi leszek, vajon olyan lesz amilyennek megálmodtam?
A kis formákba habzsákkal nyomtam bele a tésztamasszát
A héten újítottam be magamnak, pár sütéshez való kelléket,
így tettem szert a kinyomózsákra is.
Még jó, mert nagyban megkönnyítette a munkámat!
Lehet, hogy szeretni fogok sütni is.


:)

Valami ilyesmire gondoltam!
Most raktam be a második adagot is a sütőbe...
:)

Remélem mindennel elkészülök, mire felébrednek.
A lányoktól nem haladnék, meg a szájukat se bírják tartani, mindent kikotyognak az apjuknak, Gábornak pedig nem lenne meglepetés...

Elég lesz, ha csak holnap reggel tudják meg, mivel töltöttem a délutánomat...
És még egy külön adagot is le kell sütnöm, hogy az árulkodó illatokat tudjam mivel megmagyarázni...


Na remek, a lányok a vártnál hamarabb ébredtek fel ezért szupertitkos meglepetésem veszélyben van...
Rendesek voltak, mert amiben tudtak segítettek és megígérték hogy semmit nem árulnak el apjuknak...
Ez csak addig tartott, amíg meg nem látták az apjukat és mondták neki, hogy sok éves lesz, és hogy fogja tudni ezt a sok gyertyát elfújni...
Apjukat, míg befejeztem a merényletet ellene, átvezették az irodába, becsukott szemmel
(annak kinevezett helyiségbe)
Persze, hogy hallotta az étkezőből azokat a megjegyzéseket amiket a lányok tettek, hiába próbáltam csitítgatni őket.

-Anya, még sok gyertyát raksz?

-Anya, ez mennyire sok? (gyertya)

-Anya, holnap én adhatom oda a szülitortát?

-Apa biztosan elfog ájulni ha meglátja a sok gyertyát...ilyen és ehez hasonlókkal szórakoztattak engem, miközben majd szétvetett az ideg, mert a gyertyákat egyenként kellet beleolvasztani a tartóba, mert nem volt jó a mérete...
Annak külön örülök, hogy nem holnap reggel kell szerencsétlenkednem a gyertyák felhelyezésével, hanem még ma eszembe jutott...
Ez volt az egészben a leghosszadalmas munka...

A brownies tetejére a olvasztott csokoládét öntöttem, hogy még csokisabb legyen.
Isteni finom lett!

A lányokkal együtt izgatottan várom a holnap reggelt, amikor egy új, különleges nap köszönt ránk...

Érdekes, a lányok emlékeznek az apjuk tavalyi szülinapjára is, amikor Zsófiám a nagy tánc hevében a nappali kövén landolt és majdnem az ügyeleten kötöttünk ki...

Azért bízom benne hogy ez most nem fog megismétlődni (nem teszem be a Ricsi bohócot, és akkor nem lehet gond)