2010. április 25., vasárnap

"tor" Túra













A mai napra teljesen más terveim voltak, mint ami a végén sikeredett...
Nem tudom mi ütött belém, ritkán fordul elő, hogy nem férek a bőrömben és úgy érzem, hogy mennem kell, gyakorlatilag mindegy hogy hová, csak ne maradjunk otthon.
A reggelünk még normálisnak volt mondható, olyan volt mint minden vasárnap reggel, de 9 órára kezdtem érezni, hogy nem fogom tudni elviselni az otthonülést a semmittevést, és az agyamban zakatoltak-kattogtak a fogaskerekek, mert tulajdonképpen azt se tudtam mihez lenne kedvem...
Gábor látta rajtam, hogy valami nagyon aggaszt, mire kiböktem neki "bánatomat"
A napsütés és a reggeli meleg, nem csak őt, de a gyerekeket is felvillanyozta olyannyira, hogy pánikszerűen hagytuk el a házat és indultunk el a Budakeszi vadasparkba, de előtte egy zacskónyi sárgarépát feldaraboltam, és kettéosztottam a lányoknak, hogy megtudják etetni majd az állatokat.

Idén egyszer már tettünk egy kísérletet a vadaspark meglátogatására, de a szeles, hideg időjárás akkor nem kedvezett a kirándulásunkhoz.

Hihetetlen tömeggel találtuk magunkat szemben, nem csak mi voltunk kíváncsiak a vadasparkra és az óriási játszótérre.
Miután kikászálódtunk az autóból és elindultunk az ösvényen, első ami a szemembe ötlött az a három póniló volt amin lovagolni lehetett, gyorsan meg is jegyeztem, hogy
-rossz helyre jöttünk forduljunk vissza! -mire a lányok arcán az ijedtséget láttam meg, ekkor elnevettem magam és fejemmel intettem a lovak irányába, amit akkor vettek észre...


Gáborral mind a ketten nevettünk és fogtuk a fejünket, mert tudtuk, hogy itt egy darabig letáborozhatunk, mire sorra-kerülünk és továbbindulhatunk...
Rövidebb ideig tartott a várakozás mint gondoltuk, igaz a lovak kiválasztása miatt, két külön körbe kellett menniük a lányoknak, mert nem-mindegy, hogy ki milyen színű lovon ül...



Az úton kétoldalt árusok kipakolt portékájukkal a bizsus, pereces, bőrös stb.. ami között ott volt a "cukrosbácsi" is
Zsófi odahúzott az asztalhoz és hangosan mondta:

-anya, ebből, meg ebből (és sorba mutogatta a nyalókákat, cukorkákat) biztos, hogy nekünk ne vegyél, mert nem kérünk, majd csak akkor ha nagyok leszünk...

Szerintem sok szülő irigykedve hallgatta az én okos nagylányom kérését, aki "biztos" hogy nem kérne, bár kétlem, hogy nem enné meg a színes cukorcsodákat, ha hozzá lenne szoktatva.
Mindenesetre büszkén, kézen-fogva hallgattam végig, és beszélgettük át megint az édességek hatását a gyönyörű fogacskájukra.
Olyan jó érzés tudni azt, hogy az én gyerekeim nem rendeznek jelenetet, nem cirkuszolnak ezekért a felesleges nyalánkságokért, nyugodtan mehetünk velük bárhova.
:)

Végre beértünk a vadasparkba, addigra Zsófikám zacskójából már alaposan megfogyatkozott a sárgarépa ellátmány, ami a pocakjába kötött ki, Lucám viszont nem volt hajlandó enni az ő részéből, nem szerette volna megenni az állatok elől!
:)

Mi még nem voltunk soha ebbe a vadasparkba, de azt hiszem nem is megyünk többet.
:(



Nem voltunk elragadtatva attól a néhány siralmas állapotban lévő állattól, ezért miután végigrohantuk a vadaspark területén, inkább a kinti (ingyenes) kis-tanyán etettük és simogattuk meg az állatokat.

Erre vártak a lányok, mert bent a vadasparkba hiába volt kiírva a kisállat-simogató, az zárva volt és egyébként se engedtem volna be oda a lányokat.

Tiszta mosoly volt a lányok arca az etetésnél ahogy a mohó állatkák követelték tőlük az eleséget, volt aki leleményességében inkább kiszökött, hízelgett, a mihamarabbi falatokért.


Ebédünket is helyben a közeli Vadaspark étteremben fogyasztottuk el, ami után a közeli játszóterezés lett megígérve a lányoknak.
Az étteremben a lányok kedvükre fényképeztek minket, természetesen váltva egymást.
:)

A játszótér, vagy inkább játszórét bejárása is embert-próbáló feladat (de nem gyereket) főleg azután, hogy már beletettünk pár kilométert a lábunkba és mi Gáborral már nem voltunk a helyzet magaslatán...
Nem tudom, hogy a lányok mikor tudtak regenerálódni, valószínű elég volt nekik megígérni a játszóteret, ami fel(túl)pörgette őket.


Alaposan benne voltunk már a késődélutánba mikor sikerült hazaindulnunk, a hosszabbra sikeredett "túránkból".
Meglepően nehezen aludtak el a lányok, akiken már szemmel láthatóan is észre lehetett venni a fáradtság jeleit.
A nehezebb elalvásukban gondolom megint szerepet játszott a beígért fagyizás, amit viselkedésükkel is kiérdemeltek, de miután biztosítottam őket afelől, hogy a fagyizónál felébresztem őket, megadták magukat az álmoknak...


Szokásos fagyizó, kilométeres sorok, horror árak, "hős" szülők...

Összességében nem a legtökéletesebb hétvégi programokat sikerült kitalálnunk, és fenekestől felborítani a tervezettet, de azt hiszem attól éreztük igazán jól magunkat, mert együtt lehettünk, együtt nevettünk.
:)

Virágok










Szombaton érezhettük bőrünkön az idei első igazán meleg napsugarakat, ami egyértelművé tette számunkra, hogy szabadtéri programot szervezünk.
Egész héten a föld hetéről írtam, a programokról, amit a lányok az óvodában élhettek át,
-folytatva természetismeretük bővítését esett választásunk a dísznövény kiállításra és vásárra.
Nem szeretném fényezni a lányokat, vagy legalábbis a virágokhoz fűződő kapcsolatukat, növényismeretüket, szeretetüket azt hiszem megállják a helyüket "házi" kertészként (is)
Egész jól megszokták már, hogy én, csak fehér virágokat vásárolok, ha a kertről van szó és gyakran ők hívják fel egy-egy különlegesebb fajtára a figyelmemet...
Pár évvel ezelőtt csak rózsaszín virágokat fogdostak kis kezeikbe, azt szerették volna hazahozni, beültetni a kertbe.
Idén lehetőséget kaptak arra, hogy a teraszon lévő növényeket saját-maguk válogathatják ki, azt vesszük meg amit ők szeretnének.
Az, hogy csak pink színű virágokat hoztunk haza (2 hete) nagyon nem is lepett meg minket, mert ízlésesen lettek kiválogatva a rózsaszín árnyalataiban pompázó növények ...


Ahol vannak virágok, ott vannak kártevők is, amiknek neveit undorodva mondogatják.
Kívülről tudják, hogy a rózsákon -azok az apró kis zöld bogarak- azok a tetvek és a katicák szokták megenni őket, de nálunk nem győzik a "munkát", mert az összes rózsánkat ellepték...
Talán az egyedüli, amitől valóban undorodnak az a csupasz-csiga -ezen nem csodálkozom mert én is, -csipesszel szoktuk összeszedegetni a kertből-
(BRrrrrrrr!)

Van egy permetezős emberünk, aki minden évben (a rózsák miatt többször is kell) lepermetezi a virágokat és a fákat a kertben.
Tőle tudtuk meg, hogy a fűzfáink a kabócák miatt kezdenek el "könnyezni" csöpögni tavasszal, egészen addig amíg ki nem kelnek a lárváik.
Voltak akik azt mondták (a nagy okosok) hogy ez így természetes, nekem (panelban cseperedettnek) nagyon nem tetszett a habos csepegés (tényleg gusztustalan) ezért kerestem kutattam és évek kitartó munkája után találtam rá a megfelelő szakemberre...

Napok óta vártuk Krisztiánt, de az esős, szeles időjárás nem tette lehetővé csak a szombati permetezést, ami miatt a dísznövényvásárra csak ebéd után tudtunk elindulni
(a lányok alvás nélkül)

Magamon csodálkoztam a legjobban, hogy képes vagyok olyan helyre menni, ahol tudom, hogy semmit nem fogok vásárolni, mert minden növény a helyén van, legalábbis úgy gondolom, hogy most nincs szükségem újabbakra, se a kertbe, se a házba,
- de azért nézni olyan jó!
Gábor a biztonság kedvéért kiürítette a csomagtartót, hogy legyen hely, tudjunk hová pakolni, mert ismer már jól és tudja, hogy valamivel sikerül mindig elcsábulnom, ha virágról (bármilyen növényről) van szó.

Láttunk sok gyönyörűséget, egyszer-kétszer meginogtam, de cipelni semmi kedvem nem volt az egyébként igencsak borsos árban lévő növényeket, és egyébként se tudtam volna (már) hová tenni őket...

-Túlestek idei első vattacukrozásukon a lányok, ami után nyakig ragacsosan kerestük fel velük a mellékhelyiséget, hogy ne lepjenek el a méhek minket...
-kóstoltunk csapolt szörpöt (ami egyébként nagyon finom volt)
-színek alapján válogatott Zsanna-manna, mennyei finomságot
-és gazdagabb lettem egy krémmel

Gyakorlatilag a dísznövény kiállítás és vásár egy búcsúhoz volt hasonlítható, ahol ehet-ihat és természetesen pénzt költhet az ember...
Számomra egy kicsit csalódás volt, többet vártam az egésztől, főleg úgy, hogy még a belépő jegyért is fizetni kellett, sovány vigasz, hogy a lányokért nem.

Ha valaha virágvásárlásra adoma fejem, megmaradok ezután is a régi, jól-bevált, megszokott lelőhelyeimen...

2010. április 23., péntek

Szabad péntek, szabad szombat...





Reggel kényelmesen készülődtünk, na nem az óvodába, hanem színházba a lányokkal.
Izgatottan telt az a pár otthon-töltött óra, míg végre mindenki felöltözve, menetkészen állt és beülhettünk az autóba.
Egy órával hamarabb indultunk itthonról, bőven belekalkulálva a reggeli forgalmat, de ami az M3-on fogadott minket az enyhén szólva is sokkoló volt számomra.
Kezdődött egy rövidke elmebajom, biztos voltam benne, hogy nem érünk oda az előadás kezdetére...
Szerencsére (mint mindig) Gábor most is a helyzet magaslatán állt és gondolkodás nélkül visszafordult az autóval.
Majdnem fél órás kocsikázás után, az M0-on gyakorlatilag ugyanott tartottunk, ahonnan elindultuk...
Tíz óra előtt pár perccel kanyarodtunk rá az utcánkra, hogy folytassuk, vagy megkezdjük ismételten az utunkat az Andrássy út felé...


Mente közben úgy éreztem, hogy cammogunk (na nem Gábor vezetésével volt a gond) hanem az előttünk szerencsétlenkedő sofőrökkel és a folyamatos piros-lámpákkal.
-mondom én, aki egyébként nem vezet!
:)
Az autóban ülve próbáltam visszanyerni nyugodtságomat (nem veszekedtem Gáborral aki a rosszabb útvonalat választotta először, de nem is tudtam szó nélkül hagyni) nem is mertem megnézni a pontos időt, már csak akkor amikor úgy gondoltam, hogy tényleg a közelben vagyunk. Legnagyobb megdöbbenésemre 10 óra 16 perckor szálltunk ki az autóból...
Higgadtan, és mosolygósan búcsúztunk Gábortól, aki senkivel nem cserélte volna fel a fuvaros szerepét...

Áginak, vagy nem is tudom talán Noncsinak kellene megköszönnöm, hogy átadták számunkra a ritkaságszámba menő jegyeket és megnézhettük jóvoltukból a Kippkopp és Tipptopp című előadást.

Nekem is nagyon tetszett, hát még a gyerekeknek!
:)
Élvezték (egy darabig én is) a földön,- párnákon való ücsörgést, fetrengést, ki-ki kedve szerint...

Nem csodálkozom a látottak után azon egy percig sem, hogy jegyeket már nem lehet kapni ezekre az előadásokra.
Nagyon kellemes emlékek maradnak meg, nem csak az előadás miatt, hanem a szervezettségből adódóan is.
Nem volt tolongás, sorban-állás (mert egyébként a cipőket, kabátokat is le kellett adni) gördülékenyen ment minden annak ellenére is, hogy leginkább óvodai csoportok voltak az előadáson és csak elvétve akadt pár "saját"gyerekes szülő...

Az utcára kiérve megbeszéltük a lányokkal, hogy tartunk egy lányos napot (ugyanúgy ahogy az Anna, Peti és Gergőben) tehát elsétálunk a körúton lévő méterárú-boltba, keresünk megfelelő anyagot a kerti bútorhoz és (mint a könyvben) veszünk nekik pörgős szoknyára is valami szépet...

A boltnál csatlakozott hozzánk Gábor is aki egy éttermi ebédet ígért meg a mai napra a lányoknak (pontosabban Luca kívánságának tett eleget)
Mivel egyébként is ebédidő volt szóba se jöhetett zsúfolt étkezde, ezért egy már bevált éttermet választottunk magunknak a nyugodt étkezés reményében.

Rövid vita után, (ami azért folyt, hogy ki üljön az apja mellett) sikerült a lányokat lecsillapítani egy beígért fagylaltozással, amit csak akkor kapnak meg, ha tisztességesen viselkednek és esznek.
Általában nem szoktam engedni a lányok terrorjának, a fagyizás se az ő ötletük volt, hanem az enyém, ami méltó befejezése lenne az eseménydús délelőttjüknek.
Hazafelé az autóban majdnem elaludtak a fáradságtól, de valamelyikük mindig résen volt és megpiszkálta a másikat, nehogy elaludjon és lemaradjon a fagyiról, amit már itthon majszoltak el...

Így telt a a mai napunk miközben elégedetten ezt a dalt dúdolgatjuk.

- szabad péntek,- szabad szombat, szabad szappanozni...

2010. április 22., csütörtök

Föld napja






Délelőtt az óvodába (pontosabban az udvarára) kivonultak a tűzoltók, szerencsére nem tűzesethez hívták őket, hanem egy sokkal kellemesebb feladat jutott a mai napon a Föld napján nekik.
Bemutatták munkájukat és a hozzá szorosan kapcsolódó piros tűzoltóautót, amit a gyerekek alaposabban megnézhettek, megfogdoshattak, felmászhattak rá.
Nem árulok el titkot, hogy osztatlan sikert leginkább a fiúk körébe szereztek a rögtönzött bemutatójukkal...

Délután közös virág ültetés volt az oviudvaron, amihez megpróbáltunk elegendő "gyerek" kerti szerszámot szállítani, hogy ezzel is élvezetesebbé tegyük a jövő gyermekeinek munkáját.
Nem csak az én arcomra csalt mosolyt a gyerekek szorgoskodása, amint felnőtt mozdulatokat utánozva, dolgoznak a kis kezek és a lábak.

Búzát is ültettek, igaz azt már nem az óvoda udvarára, hanem minden gyerek egy-egy műanyagpohárkába, amit haza is hozhattunk és az ablakba rakva várjuk, hogy megeredjenek a magok...
Gyanítom, hogy nem nagy aratásban lesz részünk.
:)
Az óvoda az idén is kitett magáért, hogy megfelelő programokat szervezve, ünnepelje, megismertesse a gyerekekkel nem csak a föld napját.

2010. április 21., szerda

Nem csak mese a nyuszimese!





Ma az oviban a gyerekek a nyuszimesét (nézhették) hallgathatták meg, a a föld napja alkalmából megrendezett margaréta napok keretében.
Nagyon lelkesen meséltek a lányok az előadásról, amiben két élő nyuszi volt a főszereplő, róluk szólt a történet.
(hogy mik vannak, miket ki nem találnak?)

Mindenesetre nagyon tetszett a lelkes kis közönségnek.
:)
Szegény lányok alig várták, hogy az itthon-maradt Hópihének és Foltosnak elmesélhessék a látottakat, ám mire hazajöttek (jöttünk a délutáni úszásból) hűlt helyüket találták a nyulaknak...

Bevallom nem a legtökéletesebben időzítettük a nyulak visszaadását, még igazán kibírtam volna pár napot rendszeres takarításukkal, etetésükkel, virágjaim körbebarikádozásával, látva a csalódott lánykáim arcát (magamat hibáztattam)
Lucámnak szegénynek rendesen görbült a szája, az egész házat feltúrta miattuk, hátha csak elcsavarogtak, de hiába...


Most írtam egy köszönő levelet a nyulak nevében, amiben megköszönik a figyelmes bánásmódot és szeretetet, amit tőlük kaptak, majd megígérték, hogy visszajönnek jövőre is hozzájuk, de addig is ne veszekedjenek, legyenek szófogadó gyerekei apának és anyának...
(ezt a párnájuk alá dugtam, majd este lefekvéskor megtalálják, csak hogy ne legyen az egész olyan "gyanús")


Délutáni kézművesprogramjukon az oviban, nem tudtunk tovább maradni (az uszoda miatt) de nem is nagyon bánom, mert mindent velem szerettek volna megcsináltatni, elkészíttetni a lányok.

Azért, egy -egy nyuszival így is gazdagabban térhettünk haza, ami a lányok keze munkáját dicséri.
(kép nincs róluk, mert benne maradtak az autóban és most apukával együtt ülnek a pesti dugóban...)

Ezt a pár képet nem tudtam kihagyni, hogy ne mutassam meg a nyulakról, akik ilyen rettegésben tartották Matti nevű cicánkat, aki bujkálni kényszerült a veszedelmes fenevadak elől...
:)

2010. április 20., kedd

Margaréta napok












A föld napja alkalmából, minden évben megrendezésre kerül óvodánkban, kézműves-foglalkozással egybekötött – tematikus, családi – játszónapok ( 1 hét) keretében a hagyományos gyermekprogramok.
Az óvoda így hívja fel a figyelmünket, hogy a környezetvédelem a gyerekek életének részévé váljon.
Izgultam a szeszélyes időjárás miatt, de ahogy tavaly, úgy az idén is nekünk kedvez a kültéri programok megtartásában...

Ma kutyabemutatót tartottak a gyerekeknek, akik nagy lelkesedéssel fogadták a négylábú "zseniket"
Hihetetlen önuralmukból a hangos gyerekzsivaj se tudta kizökkenteni, hibátlanul végezték a rájuk bízott feladatokat.
A bemutató végén boldogan vetették a gyerekek a kutyák közé magukat, akik békésen tűrték, hogy egymás után simogassák, nyúzzák, fetrengjenek velük a földön...

Egyszer-csak megszólalt a zene és elkiáltotta magát "Józsi" bácsi, hogy

-kezdődhet a BULI! -
:)
A hangulatot a közös népi-tánccal fokozták a napsütéses udvaron, amibe mi szülők is örömmel vettünk részt.
Nálunk erre kimondottan szükség is volt, mert a lányoknak nem sok kedvük volt megmozgatni hab testüket, de a végére egész jól belelendültek...

Aprócska sírást okozott a csalódott gyerekeknek szüleik távozása.
Legnagyobb meglepetésemre, egyik szülő sem hagyta befolyásolni magát és nem borították fel különc (nem következetes) viselkedésükkel a csoportot.

Boldogan veszek részt a következő napok programjain is, amiből természetesen a virágültetés se fog kimaradni...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails