2011. március 27., vasárnap

Állati...



Pénteken, mielőtt a lányok hazajöttek az óvodából, gondoltam teszek egy kört a házkörül és feltérképezem a növények állapotát. Gyorsan magamhoz is vettem a masinát és elindultam ellenőrző "körutamra", hogy kihasználjam a még hátralévő nyugodt-perceket, amit csendben, a természet háborítatlan nyugalmával tölthetek el...
Hamarosan (dísz)kíséretet is kaptam Mattika (Matilda) macskánk szerény személyében, aki minden egyes általam kiszemelt növényt, virágot alaposan megszaglászott.
Így szépen kettesben folytattuk tovább utunkat, hogy a kert másik végében található Hunyor tövünket is leellenőrizzük, miként változott az elmúlt hetek alatt.
Míg az egyiken már az elvirágzás jól észrevehető, addig a másik fénykorát éli és ontja virágait, bimbóit.
Évről évre rácsodálkozom, hogy ugyanazon a kerten belül milyen különbségben nyílnak, élnek növényeink, ami most a hunyor esetében megint eszembe jutott.
Ez a növény elvirágzása után még sokáig tündököl a sajátos szépségében, amint a fehér virágok lassan kezdenek bezöldülni és egészen nyárig mutatós színfoltját képezik a kertnek.
Második növénylátogatásunk is szintén a tavasziak közül került ki, ez pedig a tulipánfa, amiből ugyancsak található pár példány a kert különböző szegleteiben.
Itt is szembeötlő különbségekkel találkoztunk, míg az egyik bimbós állapotban ébredezik, addig a többiek rikító hófehér virágaikkal vonják magukra a tekintetet.
Természetesen ezek is fehér színűek, ugyanúgy mint a kert összes virága, kivételt ezalól a tó képez, amibe a buja növényzet, a szivárvány minden színében megtalálható a piros aranyhalak mellett.

Pár kép készítése után Mattival leértünk a ház végéhez (lejtős a telek) miközben észrevettem a tavon úszkáló kacsákat, gondoltam róluk is készítek képeket egészen közelieket, mert az idén még csak a teraszról sikerült lekapnom őket.
Úgy látszik, nekik is kell egy kis idő a barátkozáshoz, mint a tavalyi kacsáknak, akik nyáron már 1 méterre is hozzánk-merészkedtek, és úgy hagyták magukat etetni, vagy hozták csőrükben a kifogott aranyhalakat, mintha csak áldásunkat kérték volna tőlünk, a zsákmány elfogyasztásához...
Lassan, lopakodva próbáltam becserkészni a kacsákat, de sajnos nem voltam elég gyors egy igazán közeli fotózáshoz!

Míg én a kacsákkal és a fényképezővel voltam elfoglalva, addig eszembe sem jutott a lábam-elé nézni (minek is tettem volna, hiszen vakon ismerem a kertet, amit terveztem) egyébként sincs a fűben semmi olyan ami nem oda illene, leszámítva egy-egy "cicakakát" amivel a környék macskái megtisztelnek bennünket, mióta nincs kutyánk, és itt jön a- de!
-de a legrosszabb álmomban se jutott volna eszembe, hogy majdnem a nyakam töröm ki, mert megcsúszok "valami síkosan" és miután sikerült egyensúlyomat visszanyerni és túljutni az első sokkos állapotomon, ami egy kisebb infarktussal is felért, de időközben még annyi önuralomra is szert -tenni,miközben a fényképezőt is a kezemben szorongatom, hogy ne lármázzam fel a környéket, miközben kiadom a magas cét, hát ez nem volt kis teljesítmény tőlem!
Történt ugyanis, hogy ebben a rettentően jó időben a környék békái is úgy döntöttek, látogatást tesznek a szomszédos tavakban és megkezdik "A nagy" vándorlást, a szó szoros értelmében, egymás hegyén,- hátán, hiszen párzási időszak van!
Nekem ezzel a ballépésemmel egy ilyen párocskának a pásztoróráit sikerült megzavarnom és beletaposnom a lelkivilágukba...
(mindenkit megnyugtatok senkinek nem esett semmi baja, túléltük mindannyian, bár rajtam még most is a hideg szaladgál, ha visszagondolok rá, de leckének mindenesetre jó volt az elkövetkezendő hetek távlatában)

Hű kísérőm Mattika persze az egészből semmit nem fogott fel (vagy igen) mert pár méterrel előttem szaladgálva és nyávogva várta, hogy utolérjem, végre befejezzük a sétánkat, csak had pihenhessen, lustálkodhasson már bent a házban.
Mire felértünk a ház másik oldalához, testvére Görcike is megjelent, és produkálta magát egy kis simogatásért.
Mindez pár percig tartott, de akkor örökkévalóságnak tűnt...

Mikor a lányok hazaértek, kezdődhetett megint a körmenet azzal a különbséggel, hogy iszonyú hangzavar és két újabb, apró négylábú követte minden mozdulatomat.
Mert tavasz van és a kertben, természetben lenni jó, mint ahogy az a képeken is látszik.
:)

falikút moha kezdeményei, itt még tavaly nem volt...
Rozsdás ismerkedik a békákkal (természettel)
- ennél a képnél folyamatosan azt vártam mikor kell kimenteni a vízből...Bújócska-ugye, milyen jól álcázta magát Luca?


Mattikánál egy kis duzzogás, egybekötve a tavaszi D-vitamin pótlással, mert "csak" itt talált magának helyet ez a szegény állat...
-hiába, nagyon nehéz a macska élet, főleg nálunk!
Ismét Rozsdás, és a tükörképe
olyan édes, ahogy nézegeti magát a vízben, ilyenkor látszik rajta, hogy mennyire gyerek még!
:)

2011. március 24., csütörtök

Gurigából tojások, húsvétra...



Mostanában egyik kedvenc foglalatosságom a gurigák újrahasznosítása, amikről már korábban is beszámoltam itt és itt, no meg itt, -ha már a húsvétnál tartunk.
Most, hogy lassan de biztosan közeledünk a húsvét felé, két elképzelésem sikerült valóra váltani, pár óra alatt...
-ezekkel a dekorációnkat tehetjük vidámabbá a várakozás mindennapjait, amibe kicsik és nagyok egyaránt közösen készülhetnek (némi szülői segédlettel) az ünnepekre.

A munkamenetről most nem sokat írok, mert már megtettem korábban, de ismétlésképpen azért a ragasztópisztoly és akrilfestéket megemlíteném, mert az utóbbi nagyon jó alapot ad a gurigákon lévő feliratok befedéséhez, mellesleg egy keményebb réteggel könnyebben alakíthatjuk ki a tojások formáját, ujjbegyünkkel finoman formázva, hajtogatva.

A megszáradt "tojásokat" miután formára hajtogattam ollóval lyukasztottam és fűztem fel szalagokra, amiket előzetesen elkészítettem.
A szalagokat (20 cm) a tojások belsejéből fűztem át, így könnyebben, gyorsabban haladt a munka.


Az ajtódíszhez, már adva voltak a maradék "tojások" így azokat már csak egy ragasztópisztollyal kellett rögzíteni egymáshoz,
-tetején egy szélesebb gurigából készült nyuszi kapott helyet, aminek a füleit is gurigából készítettem- ilyen egyszerűen és gyorsan bárki elkészítheti ezt a nagyon mutatós ajtódíszt, saját igényének, ízlésének megfelelően.

A mi ajtódíszünk belülről is remekül mutat, így egyszerre kül és beltéren is funkcionál, a délutáni napsugarak szivárványos játékával.


Kellemes időtöltést és jó munkát mindenkinek!
:)

2011. március 13., vasárnap

Rózsaszínben látom a világot

és remélem, hogy ez sokáig így is marad!
Emlékszem, régen gyerekkoromból azokra idősödő nőkre /40 felettiek :) / hogy mennyire megszólták azokat a kortársaikat, akik dacolva a kor és kilók számával, bátran viselték ezeket a kislányoknak titulált színeket.
Szerencsére ma már egy olyan korban élünk , ahol többek között ezen lepődünk meg legkevésbé...
Nálam sem volt ez mindig így! Valahogy a lányok születésével jött és szépen észrevétlenül lopta be magát a pink és annak árnyalatai, szívünkbe, változtatta, formálta az ízlésünket...
Bizony, itt jön a többes szám, mert a családunk egyetlen férfitagja is megkedvelte /elfogadta/ és alkalomadtán büszkén viseli is eme színű ruhadarabokat, -amibe egyébként nagyon férfiasan hat!
Leggyakrabban, tavasszal és nyáron szeretem magam körbevenni ezekkel a vidám,
-na jó, legyen,- kislányos, babás színekkel, mert vidámságot hoznak az életembe, elfeledem a koromat /lásd fent/ és mert egyébként is jól mutatnak a napbarnított bőrön...
-bár, ha jobban belegondolok, akkor az első rózsaszín "szerelmem" jócskán a lányok érkezése előtt volt, ami tényleg a színe miatt keltette fel az érdeklődésemet, mert a piros változata nálunk azóta sem /csak ritkán/ kapható.
/kép lent/
Ez a fajta vonzalmam az illat iránt a mai napig kitart/ott/, mert egyike kedvenc parfümömnek...
Amolyan régimódi nőnek tartom magam, aki próbál haladni a kor különböző vívmányaival /lásd blogírás/ de nem tartom fontosnak, hogy a legújabb mobilom legyen amit a piacra dobnak a szolgáltatók és az érintőképernyő sem hoz lázba.
Hosszú évek óta nyúzom szegény telefonomat, ami 2 hete kezdi megadni magát, egyre több bosszúságot okozva nekem vele...
Gábor kb fél évente tesz kísérletet arra, hogy lecseréli egy modernebb, jobb telefonra a régit, de én hajthatatlan voltam és nem engedtem a csábításnak, igaz azt is megjegyeztem nagy mérgembe egy kritikus napon, hogy -nekem ezután egy rózsaszín telefon kell!- mert soha nem találtam, láttam meg -a konyhapulton/se/- meg a táskámba/se/- meg sehol /se/ meg egyébként is...
Már többször is leírtam, hogy mi nem vagyunk amolyan ajándékozós típusok, a szeretetet, szerelmet, ajándékok és alkalmak nélkül is érezettjük a szürke hétköznapokon is egymással, ezért nem újdonság számomra, hogy nincsenek meglepi karácsonyi ajándékok és parfümök, amik egyébként is december /és egyéb ünnepnapok/ elején szoktak elfogyni rendszerint és nem várhat karácsonyig /vagy az adott alkalomig/ az utánpótlás...

Most, mégis rózsaszínben látom a világot és erre minden okom meg van!

Boldognak érzem magam, hogy ilyen családom van, és az égiek ezeket az embereket rendelték körém...

Ajándékot kaptam! -a /számomra/ nem megszokott módon.
Születésnapom van és, hogy -neve is legyen a gyereknek- mondhatni úgy, hogy minden vágyam teljesült!
2in1!
Kaptam egy ilyen csodát, amit diszkréten a fülem mögé helyezve ... -nem, nem hívok fel senkit- hanem illatpermetbe öltöztetem "hab"testemet!
:)

-de ha már a telefonálásnál tartok, akkor erről se feledkezhetek meg, hogy ne mutassam meg, amire remélem ismét évekig hű társamként tekinthetek, mert gondolom, pár év múlva sem lesz ciki, pink telefonnal járkálni...
:)

végezetül, jelen és a múlt egyben...


Tudom, hogy a jelenleg trónbitorló szájfényemmel jól kijönnek majd egymással a táskám mélyén, mert hiszen- rózsaszínben látom én a világot...
:D

2011. március 6., vasárnap

Több is veszett Mohácsnál...















Elbúcsúztattuk a telet immáron másodszorra, tehát Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a téltemetéséhez.
Egészen Mohácsig utaztunk, ezért a nem mindennapi élményért amit több, tőlünk kívülálló ok miatt is különösen emlékezetessé tette a Busójárást...

Télbúcsúztató veszteséglistánk az alábbiak szerint állítottuk fel:

- 9 kabát, 2 mellény + pulcsi, és egy rakás fejfedő, ami a szálló pernye (lyuk) martaléka lett
-ebédünk fénypontját 11 db párizsis zsemle biztosította előételként, majd a fenséges menüt lángossal folytattuk, és az egészet forró teával, illetve borral leöblítve , megspékelve némi hószállingózással, sikeresen zártunk le.
Mohács összes éttermét sikertelenül bejárva az óriási tömegre való tekintettel, alaposan elfáradtunk.

Azt gondolom senki sem vitatja, hogy ettől kicsit más elképzelésünk volt a mai nappal kapcsolatban...

Mohácsi Busójárás


-és ezért összesen 460 km autóztunk...

2011. március 5., szombat

Csak azért is...

elraktuk a szánkókat, majd elővettük, leporoltuk a bicikliket, mert igenis tavasz van!!!
A biztonság kedvéért azért még holnap megadjuk a módját és elbúcsúztatjuk a telet, az idén utoljára...


Luca


A kicsiket (mármint a macskákat) folyamatosan kerülgetni kellett...
Még az "öreg" macskák érdeklődését is felkeltettük annyira, hogy kíváncsiságuk kicsalogatta őket az utcára
Matti(ka) fedőneve Matilda
Ezen a képen Fülöp mintha sejtene valamilyen Zsófi veszélyt...


Ma először szálltak idén vízre a tavunkra vadkacsák, ők a legjobb meteorológusok...
kettő a sok közül

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails