2011. május 31., kedd

Kerti ,de nem mese...





Délután kimentünk a kertbe, hogy roskadozó bazsarózsa bokrunkat megszabadítsuk édesen illatozó terhétől.
Eddig, az egészben nincs is semmi különleges, hiszen most élik fénykorukat a rózsák, amiből szép számmal akad kertünkben.
/természetesen fehér színben, mint a tó kivételével minden/


Nyugalmas, amolyan lustálkodós délután előtt álltunk. Körülöttünk a felhők mérgesebbik fajtája mutatta meg arcát, és hallatta a vihar hangját, míg az égi áldásra a teraszon várakoztunk...
- miközben néztünk ki fejünkből, a frissen rendbe rakott, virágzó tavunkra...


És, ha már a nyugalomról beszélünk, előkerült egy üveggel a jobbik /bár mindegyik az/ hétvégi szerzeményünkből, amit ebbe a természeti miliőbe, tökéletesen belelehet képzelni...

-ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez a nyugalom se tartott sokáig, mert egy különleges, eddig ismeretlen macskanyávogás, megzavarta nyugalmunkat...


A teraszról gyorsan felmértük a terepet, és mindannyian, ahogy voltunk, rohantunk a kertbe az "áldozat" megmentésére...


Azt eddig is tudtuk, hogy macskáink különleges képességekkel vannak megáldva, de, hogy ennyire elvetemülten védik, óvják a körülöttünk élő családtagokat, erre eddig a kutyáinkon kívül, nem láttam példát...


Rozsdásunk, talált egy teknőst, de nem is akármilyet, hanem egy mocsárit,
/ abból is egy méretes példányt/amint éppen a tó felé igyekezett,
/rohangált a kertben, Zsófikám később így mesélte mindenkinek/


-képzelhetitek, milyen tempóban rohant, csak úgy lobogott a páncélja utána, ami a háza állapotát is mutatja, "könnyűszerkezetes"...

Miután közelebbről is alaposan tanulmányoztuk minden testrészét /ennyi élvezet nekünk is jár/ és személyesen is tapasztalhattuk bizonyos testnedvét, /ez kevésbé hiányzott/ következett az ilyenkor szokásos vízre-bocsájtás, mint a nap fő/jó-cselekedete...

-és, ha már egyébként is fényképezővel a kezemben jártam végig a kertet, akkor ezek a képek se hiányozhatnak a mai bejegyzésemből, hiszen a kertünkről, s annak élővilágáról szól...

méretes "helikoptereink"

nagy fa som

ez meg a kis fa som :)
/virága/


gyöngyvirág csereje
pimpó
írisz
jezsámen
Az illatukat pedig, tessék hozzáképzelni...

2011. május 26., csütörtök

Virágok PET palackból







ezek pedig a kerti dekorációink



Az előző bejegyzésemben bemutattam az egyik elfoglaltságomat, ami az utóbbi időben töltötte ki mindennapjaimat. Tulajdonképpen már arra sem emlékszem, hogy melyik projektet kezdtem el hamarabb, annyira összefolynak a napok, de az tudom, hogy egymással párhuzamosan folytak a munkálatok...
Ezzel az új mániámmal először csak saját kedvtelésből kezdtem el foglalkozni, majd a szorgos kezek segítségével, egyre több kerti dekoráció került ki a kezeink alól...
Pár hét szüneteltetés, és újragondolás után jött a következő elmebajom, hogy nem csak saját részre, hanem ajándékba is készítünk a különleges PET virágainkból, amik szélsőséges fény és talajviszonyok között is tökéletes pompájukat mutatják.
Ezek a virágok az óvodai évzáró ünnepségre készültek, utólag, most már azt is bevallhatom, hogy nagyon necces volt minden darabbal időben elkészülni, mert a lányok szinte percről, percre, növelték az ajándékozottak létszámát, amivel nem könnyítették meg dolgunkat.
Igen, dolgunkat írtam, mert ez a csokorra való virágmennyiség nem jöhetett volna másképp létre, csak családi kooprodukcióban...
Az egész a vasalható gyöngyök szétválogatásával kezdődött amiből, szigorúan csak a zöld színek kerültek felhasználásra.
Talán az egész alkotási fázisban ezt a rész tartozott a nemszeretemjajmikorleszünkkészenvele fázisba, amint Hamupipőkével azonosulva szemezgetjük a zöld gyöngyöket, amiknek nagyon fontos szerepet szántunk.
/családi-terápiának is tökéletes volt/
A háttérben látható papírmaségolyók igazi idilli, nappaliba illő dekorációt képeznek a fúrógép társaságában...


Itthon a PET palackokat külön gyűjtjük, no nem azért, hogy elvigyük a megfelelő lerakóhelyre, hanem saját újrahasznosítás céljából. Tisztességes vízfogyasztóként, most családilag átálltunk a félliteres ásványvízre, mert annak a flakonjára volt szükségünk.
Fogyott is rendesen, gyűlt szépen a palack...

Na jó, nem borzolom tovább az idegeket, elárulom, hogy ezekből a palackokból készítettünk virágokat, mint fent is írtam, először csak a kertbe, most pedig ajándékba.
Több érvem is szól a saját-készítésű ajándékok mellett, de az első és legfontosabb, hogy nem pénzért vett ajándékkal, hanem a gyerekek keze-munkájával ajándékozzák, köszönhetik meg az óvónéniknek, dadusoknak az éves munkájukat, ezzel a kedves, figyelmes gesztussal.
Soha nem tartoztam a - letudom egy bonbonnal, vagy kávéval kategóriába, ezek szerintem személytelennek számítanak, mert honnan tudjam, hogy kinek mi a kedvence, mi az amit szeret, szívesen fogyaszt?

Ha valaki kedvet kapott, de nem tudja hogyan kezdjen hozzá egy kis útmutatóval mellékelek a könnyebb elkészítés érdekében!
:D

hozzávalók:

-PET palack
-olló
-akril festék többféle színben
-vastagabb drót/esetleg hurkapálcika
-fúró gép /és egy apuka, de ennek hiányában a szomszéd is megteszi :)
ollóval, vagy egyéb szúró eszközzel, ne is próbálkozzatok, mert nagyon veszélyes a kupakok, és a palack aljának kilyukasztása /csúszik, és nagyon kemény/
-gyöngyök a díszítéshez/bibékhez
-mécses
-dióhéj/ katicához,
-alkoholos-filc a pöttyökhöz
-ragasztópisztoly

Szóval, fogtam a flakonokat és levágtam az alját, majd ollóval kialakítottam a szirmokat.
Itt direkt nem törekedtem a szabályosságra, mert a virágok se azok, mégis szépek.
Ezután a flakonok "szája" következett amiket tetszőleges méretben szintén levágtam.
Ezt érdemes előbb kívülről befesteni és csak utána szirmokra vágni!
Nekem ez a fordított megoldás jobban bejött, mert szebben tudják a gyerekek az egybelévő részt /flakon szája, kupakos/ festeni, mint a szerteágazó hosszú, hajlékony szirmokat.
A festék száradása után /10-15 perc/ lehet tetszőleges hosszúságura, formájúra vágni.
Ha drótból szeretnénk elkészíteni a szárat, akkor kell keresnünk megfelelő vastagságú darabot, de ha ez nincs, akkor több vékony-szál összefogásával helyettesíthetjük.
Hurkapálcikánál arra gondoljunk, hogy a virág feje nem lesz állítható.
Leveleket vágunk a palack maradék részéből és azokat egy mécses felett, kissé meghajlítjuk, alakítjuk, széleit behúzzuk, festjük.
/Vigyázat, jó játék! Nehéz abbahagyni, annyira belelehet lendülni a hő hatására deformálódó levelek formázásába!/
Mikor itt tartunk, akkor már csak az apukák munkája van hátra, hogy elvégezzék helyettünk a munka dandár részét.
Fúrni kell a kupakokat,
-a palack aljából kialakított virágokat
-a leveleket
a lyuk méretét természetesen a drót, vagy pálcika vastagsága határozza meg!

Felfűzzük, ha van kedvünk fűzhetünk gyöngyszárat, bibéket
Mi a levelekre dióhéjból, katicákat is készítettünk, ez még vidámabbá tette a virágokat.
A katicákhoz ragasztópisztolyt használtam.

Jó munkát, sikeres újrahasznosítást!

Még időben




elkészültem munkáimmal. Túl sokat vállaltam mostanában magamra, ezért hetekig összecsapni látszottak fejem-fölött a hullámok, de némi munkaerő átcsoportosítással, sikerült megoldanom az elképzeléseimet.
Több projekten dolgoztam egyszerre, ebből ez az első amit megmutatok nektek is.
Karkötőket készítettem, amik egy nemes cél érdekében kerülnek majd eladásra.
Remélem, hogy fogadtatásuk legalább olyan sikeres lesz a vásárlók szemében, mint szűk ismeretségi körömben történt.


A képek sajnos nem lettek a legjobbak, mert sajnos a gépem optikája megadta magát és önálló-élete miatt oda fókuszál, ahová akar, de sejteni lehet a lényeget...

Kár, hogy alig látni ezen a világoskéken a kopottas/antik hatást...

2011. május 24., kedd

Kutya invázió


Milyen érdekes, hogy pár nap leforgása alatt, két különböző óvodai intézményből, hasonló kutyakészítési technikával tértek haza a lányok.
Mikor az első alkotásokat megláttam, teljesen lenyűgözött az elkészítés egyszerűsége, gyártották is csőstől a lányok a különböző fajtájú ebeket...
-fehéret, feketét, tarkát, akarom mondani dalmatát.

A kutya testét már itthon ragasztották/ vágták rá, minden kiskutyának, külön "szoptatóval"
:)

Tegnap viszont, mikor a hajtogatott testű kutyákkal tértek haza azok lettek számomra nagy kedvencek.

Gondoltam megosztom veletek, mert tényleg gyerekjáték egy falkányi kutyacsaládra szert-tenni, ha nem is most, de az elkövetkezendő szünidei hónapokban!
:D

2011. május 23., hétfő

kusza gondolatok

Mostanában elég rendesen hanyagolom a blogírást.
Természetesen az oka, mi más is lehetne, mint az időhiány...
Annyi mindent szeretnék leírni, megmutatni munkáinkat,legutóbb készült kedvenc fotóimat.

Örökké rohanok, teszem -veszem,pakolászom, sokszor láthatatlannak számító házimunkával a hátammögött , hullafáradtan esek be az ágyba, azzal a tudattal, hogy ma se sikerült megvalósítanom a betervezett dolgaim, legfeljebb felét...
Sokszor elmerengek magamban, hogy szegény édesanyám, hogy tudott ennyi helyen helytállni, megjegyzem kiválóan. Neki, valahogy mindenre jutott ideje a napi munka és két gyerek nevelése mellett... Jó, oké, panelban nőttem fel és neki legalább a kertre nem volt gondja, de akkor is mit csinálhatok rosszul, mikor szinte mindent úgy-csinálok, ahogy tőle láttam, tőle tanultam.

Már most egy kis félelem tölt el, hogy az elkövetkezendő hónapokban, megfelelő elfoglaltságot, programot találjak ki a lányoknak, úgy, hogy közben a háztartás is a megszokott mederben működjön.
Komolyan azon gondolkozom, hogy egyfajta napirendet, órarendet készítek magamnak, magunknak, amibe megpróbálok belesűríteni mindent, a napi menüt is beleértve.
Mindennap főzök, de nem szeretném a napom felét a konyhába tölteni, tehát ezt a részét, egy kissé/nagyon/ át-kell reformálni, csak úgy, mint a vasalás és takarításra fordított időt.
/magamat nem említettem, mert én vagyok mindig az utolsó a saját mércém szerint/
Fáradt vagyok, jó lenne pihenni, de sajnos tudom jól, hogy megint magamtól kell ellopnom az időt, a gyerekek javára.
Nem panaszlevelet írok, mert nagyon örülök, hogy van kiért felkelnem, van kiért élnem, de azért nagyon kíváncsi lennék arra, hogy más családban, hogy működik a nyári ovi /iskola/ mentes időszak akkor, ha csak magunkra számíthatunk...

Na, megyek tovább a dolgomra, mert ma se végzek a betervezettel!
:D

2011. május 22., vasárnap

Morzsa party








morzsásoknak.


Május, többek között az évzárók hónapja, legalábbis nálunk.
Nem végleg, csak egy pár hónapra intettünk búcsút egymásnak, hogy szeptemberben feltöltődve, újult erővel folytathassuk, szombat délelőtti programunkat...
Bevallom, egy picit már én is elfáradtam, többek-között, hogy heti 6 alkalommal kellett óracsörgésre ébrednem...

Lucám betegsége /köhögése/ az utolsó pillanatig megkérdőjelezte, a világot jelentő deszkákra fel/lépését, amit érthető módon, nem szeretett volna kihagyni.
Nagyon ügyesen, otthonosan mozogtak a gyerekek a színpadon, jó volt hallgatni a pár hónap alatt tanult mondókákból, énekekből összeállított repertoárt, amit vicces, szituációs helyzetgyakorlatokkal tűzdeltek meg.
Jó érzés, nem csak nekünk szülőknek, hanem a lányoknak is, hogy több társaságba, csapatba járnak, ahonnan barátokat- barátnőket gyűjtenek, bővül az ismeretségi körük, nem csak a tudásuk!
:D

A lányok, már most sürgetnék az időt, nagyon szeretnék ha szeptember lenne, de szerencsére addig még sok D -vitamint kell a szervezetükbe juttatni, amit a hétvégi nyáriasra fordult időjárás mellett már nem is tűnik olyan reménytelennek...
-nyár van, használjuk ki minden pillanatát!

2011. május 16., hétfő

Égi színjáték

Már olyan sokszor mutattam, de valahogy nem tudom megunni a lemenő nap látványát, amint az utolsó sugaraival, bearanyozza a fűzfákat...
Jólesett szememnek a mai esős nap után!
A látványban rendszerint csak percekig tudunk gyönyörködni, ezért osztottam meg veletek!
:)


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails