2011. augusztus 4., csütörtök

Kire ütött ez a gyerek?

mostanában egyre gyakrabban teszem fel ezt a kérdést, ha lányaim szóba-hozzák a kreatívkodást...
-és, hogy szóba-hozzák minden nap, az biztos!
Évek óta szívesen ülök le a gyerekek mellé és alkotunk közösen, hiszen számomra is kikapcsolódást nyújt a kézműveskedés. Most is örömöt nyújt, de nem megy minden parancsszóra...
Úgy látszik mostanában besokalltam a mindennapos alkotásba és tegnap (először) nem ajánlottam fel "unaloműzőnek" a rövidtávon sikert-hozó munkálatokat.
Bármit, még az elmaradt házimunkáimat is beleértve, sokkal szívesebben csináltam volna, csak ne kelljen leülnünk a szokásos IKEA-s asztalhoz és felügyelnem a lányok munkáját.
Persze, ha az ember lánya hozzászoktatja a gyerekeit a közös munkákhoz, akkor ne várja el tőlük azt, hogy a lányok kreativitása kimerül holmi rajzolásban, mert rajzolni bárhol, bármikor tudnak.
Lányaim számára, szerintem olyan lehetek, mint egy feneketlen kút, aki soha nem fogy ki az ötletekből, mert mindenre talál megoldást...
-ezek után, hogy mondhatnám nekik azt, hogy nincs ötletem, se kedvem alkotni, a legnagyobb kreativitás amit tőlem várhatnak az a terasz átrendezése lenne, de még ettől is szívesebben csak ülnék, és néznék ki a fejemből.

Ekkora lelkesedéssel, hagytam amint Lucám kipakolja a rajzolós, festős könyveinket, hogy ötletet merítsünk melyik technikát válasszuk magunknak...
A végén egy teljesen más irányba "mentünk" el, képmontázst készítettünk, ami fantasztikusra sikeredett, és még én is élveztem.
Azt, hogy több mint két óra repült el észrevétlenül amit rajzolással, vágással, ragasztással töltöttek, már csak akkor vettem észre, mikor elgémberedett lábakkal felálltam az asztaluk mellől.


Az est hátralévő részében boldog, mosolygós lányokat láttam magam előtt, akik büszkén mutogatták, gyönyörködtek saját kezük által készített műveikben.
Már csak megfelelő képkeretet kell találnom számukra, hogy méltó helyükre kerülhessenek.

A madártollak, még a húsvétra vásárolt készletünkből maradtak meg, ugyanúgy mit a többi évek óta rakosgatott színes-papír és gyöngykupac, amiből kiválogatásra kerültek a lepkék...

Ma pónikat fogunk gyártani, elképzelhetitek milyen színekben!
:)

2011. augusztus 2., kedd

Bálványok...

-amik, gondolom mindenki életében ilyen-olyan szerepet töltenek, vagy töltöttek be.
Egy biztos, szükségünk van bálványokra!

Régóta, tulajdonképpen mióta a lányok az eszüket tudják, bálványozzák unokatestvéreiket.
Eleinte szerepjátékokban kölcsönözték neveiket, így nem volt meglepő számomra sem egy idő után, ha Vikit, vagy Karolinát keresik, hívják, szólongatják éppen a lakásban.
Ahogy nőttek, cseperedtek a lányok és az imádott bálványok, egy új, irigylésre méltó dolog került a kicsik látóterébe, mégpedig a fogszabályzó...
Tavaly nyáron is ámulattal lógtak a nagyobbakon és gyönyörködtek az unokatestvérek fogszabályozójában, de még egy idegen gyerek is hamarabb tudta belopni magát a szívükbe, ha a hőn vágyott szabályozót viselt a fogain. Ebből adóan egyre többször emlegették, hogy ők is szeretnének maguknak fogszabályozót, noha még a fogváltást se kezdték meg...
Hiába próbáltam megértetni velük, hogy ez már csak azoknak való akiknek kihullottak a tejfogai, addig nem hagytak nyugton, míg megígértették velem, hogy nekik is lehet ilyen...

Mint említettem, tőlünk a fogváltás is nagyon messze állt, vagy legalábbis én gondoltam eddig úgy, hiába járt már a fogtündér egy-egy ovistársuknál, de a fogas-kérdések megmaradtak...
Azon kívül, hogy folyamatosan tisztítják a fogaikat, nagyon nem foglalkoztam a dologgal, eltekintve attól a pár esettől amikor a hátsó fogaik valamelyikét vélték mozgónak felfedezni és a frászt hozták rám...

Uzsonnára lekváros-kenyeret kértek a lányok. Miközben az édes finomságot majszolták, gondoltam eltakarítom a konyhában maradt ny/r/omokat, addig is hasznossá teszem magamat, ha már nem veszek részt a lakomában.
Pár perc múlva Luca jön hozzám és panaszosan mondja, hogy nem tudja mi van vele, de mintha mozogna a foga...
Alaposabb vizsgálódás után, határozottan állapíthattam meg, hogy most részéről valóban nem vaklármáról van szó, hanem valódi, izgalmas, számunkra eddig ismeretlen helyzetről, a fogváltásról.

Arra, hogy ennek az alig néhány perces vizsgálatnak, milyen fontos szerepe lesz az életünkben, mennyire változtatja meg a lányok közötti hierarchiát, soha nem gondoltam volna.
Azt nem tudom, hogy azért, mert születéskor Zsófikám volt az első, mint "A" magzat, és Lucának kizárásos alapon a "B" magzati másodszerep jutott, vagy egyébként is így "osztották" volna a lapokat le egymás-között, ha másképpen alakul a sorrend, erre szerintem már soha nem fogunk választ kapni...
Zsófi lett a dominánsabb, legtöbbször Ő a falkavezér, míg Lucám a maga kis csendességével /bölcsességével/ mindent ráhagy szóvivőjére.
Hihetetlen, hogy egy-egy betegség alkalmával, még a lázat, vagy akár kiütéseket is képesek irigyelni egymástól, főleg Luca a bálványától...

Egyenlőre szerencsésnek érzem ezt a jelenleg kettejük között kialakult helyzetet. A fogváltás megkezdése és büszkesége egyenlő szintre emelte Lucát, sőt most egy picikét talán fordult is a mérleg, Zsófikám bánatára.
Igen, mert míg az egyiknek boldogságot hozott, a másiknak szomorúságot, de legfőképpen türelmet az új foghoz.

Ennek már 3 hete... Azóta, ezek a tények, bekerültek a családi történelemkönyvünkbe.

Csütörtökön délelőtt 10 óra előtt pár perccel megtörtént a csoda, kiesett Lucám mozgó foga, igaz némi rásegítéssel, de legkevésbé számít ez a végeredménynél, ami az egész napunkat bearanyozta.

Ahol öröm van a háznál, ott ürömnek is kell lennie, mert különben, túl egyszerű lenne az életünk.
A mi ürömünk a fogtündér volt, akinek sehogy sem akarta odaadni Luca a kiesett fogát, és még az sem izgatta különösebben, ha nem kap tőle éjszaka semmit, de a fogát biztos nem adja!
Nem csoda, hogy reggel nagy volt az öröme, amikor ajándékot is kapott és a fogát is megtarthatta Luca, sőt a fogtündérnek, az éjjeliszekrényükre kikészített gumicukor is elfogyott...
Nem, nem ette meg a fogtündér, hanem biztosan elvitte magával, mert a cukorka káros a fogaknak, magyaráztam az izgatottan reggeliző lányaimnak, akik alig várták, hogy a hamarosan érkező barátnőiknek elmesélhessék a nagy hírt...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails