2012. november 27., kedd

Formabontó adventi koszorú

Nem mindennapi, az biztos, de a miénk...


A tojástartókból készített függeszték után, egyértelműnek tűnt számomra, idei adventi koszorúnk kinézete.
Az elmúlt évek alatt volt már mindenféle.
Amennyiben a múlt évek alatt elkészített előforduló asztaldíszeinket veszem számításba, az idén már semmiképpen sem mézeskalácsban gondolkodtam, valami egészen újat terveztem.
Ha jobban belegondolok, szerintem semmi kivetnivaló nem található télvíz idején a rózsákban, ha az évek óta folyamatosan változó adventi koszorú trendjét  is számba-veszem...
-lássuk be, a lepkékkel és a madártollakkal díszített koszorúk, ráadásul a változó különböző szín-irányzat mellett, az enyém is az elfogadható kategóriába tartozik.
Semmi csiricsáré, szalag, csak gyöngy, és papír...
-természetesen!

Tűzvédelmi szempontból, meg oly mindegy, hogy miből készítjük  el asztali díszünket,
a lényeg, hogy számunkra tetszetős darab kerüljön ki kezeink alól!

Égő gyertyát SOHA nem hagyunk felügyelet nélkül...
- ezt már a 7 éves lányaim is kívülről fújják, csak úgy mint a gyertyákat.

2012. november 25., vasárnap

Rózsa függeszték- tojástartóból / karácsonyra

Szintén tojástartóból készítettem ezt a rózsacsokrot, amit első sorban a közelgő karácsonyi ráhangolódás ihletett meg.
Ez a különleges függeszték, nem mellesleg, Zsófikám tanítónénijének készült névnapja alkalmából.


Munkáim java részét talán túlságosan is kritikus szemmel nézem, éppen ezért nem is mutatok meg itt minden darabot, de ezt most bátran felvállalom, mert az aranyozás és a fehér antikolt részeknek köszönhetően, különleges porcelán hatásúak lettek a papírvirágok.

Sürgősen kell, hogy magamnak is készítsek egy ilyet...
-vagy kettőt,

-vagy valami hasonlót!

2012. november 22., csütörtök

Még mindig PETon mécseseknél tartunk...

-kibővítve a már meglévő készletet, mert egyszerűen nem tudunk leállni.
Most már sokkal nyitottabb szemmel járunk a házban. Minden különleges formára azonnal lecsapunk, így került sor a lányok karácsonyi képkeret öntő formájára és az egyik, valaha szappanokat tartó, szívecskés műanyag dobozára...


Viszont azt hiszem, hogy a sima ásványvizes palackok alja, amennyiben kicsit spórolósabban bánunk a cementtel lábazatig töltve fantasztikus virágalakzatot ad. Ezeket a virág formájú mécseseket még nyári dekorációnak is könnyen el tudom képzelni egy nyári, szabadban megterített asztal, hangulatának fokozására. 

És végül, jelenlegi kedvencem az aranyra antikolt cementmécses.


2012. november 20., kedd

PETon mécsestartók



Vészesen közeledik a karácsony. Mivel évről-évre bevett szokás nálunk a mécsestartók készítése, és ismételni se szeretném önmagunkat, ezért az idei ajándék mécsestartókat, gipszből álmodtam meg.
És, ha már az álmoknál tartunk, akkor a címe is megvolt már a fejemben., mint
- Gipsz faktor...
De, mivel a kiszemelt barkácsáruházban egy fehér holló, értsd nagyon készséges eladóval hozott össze a sors, rekord idő alatt hagytam magam rábeszélni a cementre, amit szerinte pont nekem, erre a célra találtak ki. Mivel az ára nagyon baráti,  jóval olcsóbb is mint a gipsz egyedül, csak a mennyisége ijesztett meg. A házunk kész, sehol egy talpalatnyi betonozásra váró terület, mi a csudát fogok kezdeni* 25 kiló cementtel, ezen agyaltam egész úton, hazáig.
Persze, hogy elég izgatottak voltunk, és azonnal ki is szerettük volna próbálni.

A már előre elkészített, kivágott palackok és mécsesek gyorsan előkerültek, miközben a cement is simára keverődött.
Öntés-mécses, öntés-mécses, majd megint öntés, és megint mécses ...
Pár perc alatt, el is készültek ezek a különleges mécsestartók.
Eleinte kicsit aggódtam, hogy a mécsesek milyen módon jönnek majd ki a már megkötött cementből, de félelmem alaptalannak bizonyult, ugyanis,

- pár óra múlva, ahogy száradt a víz, és a légbuborékok, feldobták mécseseinket a cement tetejére
- a mécsesek helye ekkor már megmaradt, így csak biztonsági okokból nyomkodtam vissza
- száradásuk, gyorsabb volt a vártnál, röpke 24 óra alatt megkötöttek
- ráadásul, a PET palackok sima falának, oldalának köszönhetően, szép, fényes felület is kaptam


Szerintem nagy sikere lesz a PETonból készült mécsestartóinknak...
-és, nem csak az iskolában megrendezett adventi vásáron!






* most már tudom!
- rengeteg a lehetőség, csak az idő kevés hozzá...

FOLYTATTUK! 
-mert nem lehet megunni.

2012. november 12., hétfő

Tüdértorták

És tényleg!

Tündértorta, tündéreknek. Mert mi sem természetesebb mint, hogy Zsófi és Luca születésnapja alkalmából, ilyen gyönyörűségek készültek.
Már elég régen szemezgetek ezekkel a pillangókkal, de így az ősz közepén, ráadásul Márton napkor, lássuk be nem a legaktuálisabb díszítő elem, születésnapi torták dekorálásaként.
Mellesleg elkövettem azt a hibát is, miközben torta receptek után kutattam a neten, hogy megmutattam a lányoknak, ezeket a szépséges pillangókat...
-ahonnan, már nem volt visszaút, meg kellett ígérnem, hogy a tortájukon is ilyenek lesznek.
Fejben megvolt, nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése, biztosra vettem, hogy nekem is sikerülni fog.


A labda feldobva, mert az addig rendben, hogy megvan a dekoráció, de -mire fogom rátenni- milyen lesz az alap. Bevallom ennek kitalálása volt számomra akkor azt hittem a legnehezebb feladat. Megtalálni a tökéletes receptet. Napokig tartó agyalás után arra a következtetésre jutottam, hogy a barátnőm répatortáját muffinosítom.
Majd miután a receptet megkaptam, jött a bizonytalanság azokkal a fránya mértékegységekkel.
Először is, számomra sokkal pontosabb, ha mértékegységek nem csészébe, decibe vannak megadva, hanem a megszokott jó kis dekába. És, bár milló répatorta recept kering napjainkban a világhálón, esküdözve a legtutibbra, végül számomra mégis Szepy tortája lett a nyertes.
Receptjei megbízhatók, garantáltan biztos a siker. Szepytől ezt a répatortát készítettem el, bár először akadt nekem is némi fenntartásom az olaj arányával kapcsolatban, majd miután a kommenteket is végigolvastam, másnap bele is vágtam.
Na, de ennyire nem rohanok előre az időben, mert először a lepkeszárnyakat kezdtem el, szerencsére még péntek este.
Talán legszebben úgy fogalmazhatnám meg az első tíz pár szárny legyártását, hogy nem vállalnám teljesítmény és esztétika szerint, aminek az ünnepeltek örültek másnap legjobban.
Pláne, hogy reggeli előtt fogyaszthatták a selejteket.

Még jó, hogy Tücsök Bogár felhívta a figyelmet az esetleges elszőkésedésre, gondoltam, ha már lúd, akkor legyen kövér, azaz platina szőkére váltottam és összesen 80! pár szárnnyal készültem.

 itt látszik is, hogy mennyire

Nem adtam fel, kitartóan folytattam a lepkeszárnyak készítését, és láss csodát, egyre szebbekre sikeredtek.
Igaz, mire eljutottam a tökéletesekig, elhasználtam 1 tasak Dr Oetker tortabevonót, amjd miután kifogytam a felhalmozott itthoni készletemből, Belbake (LIDL) váltottam.
Ez utóbbi sokkal jobban bejött, mert egy melegítés mellett kényelmesen elkészült 10 szárny is...

Mondjuk az eredeti receptben igazi csokoládét kellett volna felolvasztanom, de ennyi kockázat számomra még bőven belefért.
  
Visszatérve a répatortához.
Igaz, először 1 adagot készítettünk elő, mert ugye puding muffin próbája az evés és muszáj volt letesztelni...
-majd,-mind a 27 darabot, -mert ennyi lett belőle.
Nem. Nem mi ettük meg, ebből még vendégségbe is vittünk, feldíszítve, szépen, úgy ahogy kell.
Az egész szombat délelőttömet sütéssel töltöttem, nem csoda mire megsült a 4 adag, több mint 100 isteni finom muffin.
Bátran próbáljátok ki amennyiben még nincs bevált receptetek, ha meg van, akkor azért, mert egyszerűen kihagyhatatlan...

Ma reggelem, ismételten hajnali keléssel kezdődött, mert nem szerettem volna a véletlenre bízni lepkéinket.
Picit tartottam attól, hogy önálló életre kelnek és reggelre megadják magukat, ráadásul ennyi a hűtőbe se fért volna be, még ha csak egy éjszakáról is lett volna szó.
Így reggelre hagytam ezt az aprócska feladatot...
A szárnyakat egyébként, valóban meg kellett támasztani, amit csoki helyett, szintén a cukorszirupból készített tallérokkal tettem.

Tündértortáinknak nagy sikere volt, az iskola aulájában, enyhe lincshangulat kezdett látványukra kialakulni.
:)
Azt meg, hogy a gyerekek répatortát ettek, ráérnek majd utólag is megtudni. 

Nagyon várom a délutánt, pontosabban a tündérbeszámolót...

2012. november 11., vasárnap

Már 7 éve...



-a legjobb barátnő tulajdonképpen egy testvér, akit az élet adott neked!

Csodás nap a mai, csak úgy, mint 7 éve...

Boldog születésnapot lányok!

2012. november 6., kedd

Folytatódik az őszi szünet- már akinek...

Mert nekünk , igen!
Bár ne folytatódna. Már kezdek egy kissé besokallni, ettől a számunkra hosszúra nyúló kényszerpihenéstől, történjen is bármilyen formában...
Jelenleg, nem a technika ördögével akadt bajom, mert vírusirtásban már elég jó vagyok, vagy mégsem?
Blog működőképes, gyerek/ek pedig rejtélyes módon beteg/ek.
Rejtély, mert a gyerekorvosunk, és a bőrgyógyászat se tudta felállítani a pontos diagnózist...


A titokzatos  betegség, még múlt hét közepén kezdődött. Előre jelzem, hogy se láz, se takonykór, vagy köhögés, netán piros torok nem előzte meg. Olyan váratlanul jöttek a pöttyök, mint pubertás korban a pattanások. Utólag bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy aki 7 éves korára, 8 fogát elveszti és újat növeszt helyére, az érettségét tekintve talán pattanások növesztésére is alkalmas. Hiszen mindenhol csak azt lehet hallani, hogy a mai fiatalok mennyivel fejlettebbek, mennyivel korábban érnek mint mi...
Persze az agyam rögtön sztornózta is ezeket a majd pár év múlva jelentkező gondolatokat, de nem hagyott nyugodni, az elsőként jelentjkező teljes homlokot beterítő apró, pattanásszerűen kinéző micsodák halmaza.
Kerestem magamban hibákat, okokat, mikor váltottam mosóport, mit ettek, mit ittak a lányok az utóbbi időben, ami allergiát okozhat náluk, mert valamire fognom kellett, hogy elfogadjam a történteket.
Aki keres, az talál is.
Így találtam én is, egy aprócska gyenge láncszemet, amit életem első kókuszos habcsókjára fogtam, mert ugye az mégis csak tömény tojásfehérje. Elméletileg ez meg is állná a helyét, ha hasonló tojásfehérjéből álló Pavlova torta nem szerepelne havonta többször is terítéken nálunk, mert a lányok nagy kedvence és eddig évek óta semmilyen allergiás reakciót nem váltott ki azon kívül, hogy nem bírok annyit sütni, amennyi ne fogyna el belőle...
Másnap, szegény Lucámnak már nem csak a homloka, hanem az egész arca tele lett ezekkel az apró pattanásszerű kis csúfságokkal, ami továbbra is teljesen panaszmentessé tette, csak hiúságában zavarta.
Zavarta annyira, hogy idegenek közé menjünk, de annyira nem, hogy barátnőiket meglátogassuk.
Nyilván, amennyiben annyira súlyosnak ítéltem volna meg a helyzetet semmilyen társaságba nem megyünk, de tényleg, inkább allergiás kiütésnek nézett ki, ami mint tudjuk, nem fertőző...
Ismét egy nap kellett ahhoz, hogy egy pár pötyi a testén is előjöjjön, de ez is csak nagyító alatt látszott, amit időközben kölcsönöztem lányaim játékkészletéből. Estére az összes pötty, vörös színben pompázott, ami elég indok volt arra, hogy ezt már dokinak is látnia kell, de addig is saját magam megnyugtatására, hála az internetnek keresésbe kezdtem, bár ne tettem volna...
A diagnózis, amit a tünetek alapján felállítottam, nem volt más, mint rózsahimlő, közismertebb nevén rubeola.
Ez már csak azért is érdekes, mert 15 hónapos korukban kötelező oltásként megkapták a védettséget, de ritkán, évente 50-100 esetben még ennek ellenére is megfertőződhetnek.
Doktornőnk hárított, bár a távgyógyítás nem az erőssége, de megegyeztünk abban, hogy másnap, vasárnap egy elkülönített helyiségben fogad a rendelőjében.
Millió variációt ismételten végigjátszottam magamban, milyen allergia lehet az ami először az arcon jelen meg, majd a fülek mögött és csak napok múlva, a testen lefelé haladva, továbbra is semmilyen egyéb testi tünetet, esetenként nyirokcsomó duzzanatot nem okozva...
Én hülye, még a pohár próbát is  elvégeztem, ami abból áll hogy egy poharat a kiütésre kell tenni.
Amennyiben a kiütés az enyhe nyomás hatására elmúlik, akkor nem kell aggódnunk, nem bevérzéses, fertőző kiütésekről van szó.
Nálunk még a pohárpróba is vegyes eredményhez vezetett...
Rejtély!
A doktornő vizsgálata se lendített előrébb a helyzetünkön, illetve "csak" annyival lettünk okosabbak, hogy nem fertőző betegséggel állunk szemben, tehát Zsófi másnap hétfőn mehet iskolába, míg Lucával inkább a bőrgyógyászatra látogassunk el.
Röpke 5 órán keresztül szo...unk a Heim Pál bőrgyógyászatán, azért, hogy felírjanak egy hűsítő és mosakodó krémet, a hűsítőt ki sem váltottam, mert nem viszket a gyereknek, hiába mondtam mert a kiütések a bőrgyógyászon is kifogtak.
Ráadásul a kiütések akkor már erősen múló állapotba is kerültek addigra, de sebaj, diagnózist csak a vérvétel eredménye alapján fog tudni mondani.
Nem mellesleg, ismételten sikerült a bőrgyógyásznak is elrebegnem, hogy 50%-ban nyomjuk az ipart sulit, mire megerősítette a gyermekorvosunk véleményét, hogy nem fertőző betegséggel állunk szemben, a maradék nyugodtan járhat...
Honnan tudja, ha azt sem tudja mi a gyerek baja?
Na, mindegy, szerdán majd okosabbak leszünk...

Délután, annak rendje módja szerint Zsófi hazahozta a leckét, hogy lemaradásunkat Lucával pótolni tudjuk.
Neki is álltunk, hogy a feladatokat közösen áttanulmányozzuk, amikor Zsófira egy mozdulatánál úgy estek a fényviszonyok, mintha a bőrét nem olyan bársonyosan simának látnám, lennének benne törések.
Mivel a szemem látásom az utóbbi időben erős hanyatlásnak indult, ezért is volt szükségem nagyítóra és az elmúlt napokban még álmomban is kiütéseket láttam, tüzetes vizsgálat alá vetettem Zsófit is.
Anyai szívem nem repdesett a látottaktól, ugyanis éppen kinövés alatt álló kiütéseket vettem észre a gyereken, amik még akkor alig kivehetőek, -de ott voltak!

Nem fertőző, akkor MI???

Nagyon bízom abban, hogy a holnapi laboreredmény végre kimutatja...



2012. november 4., vasárnap

Szorgalmi


Mióta a lányok iskolások, alig várják, hogy  a tanító néniktől szorgalmi feladatot kapjanak mert azért matrica, illetve nyomda jár ki nem hagynának egyet sem!

Kedvencük, ha lehet ilyet egyáltalán mondani írni a megtanulandó versek illusztrálása, mert rajzolni jó, ráadásul imádnak is.
Mivel külön osztályba járnak, ez nem mindig közös feladat, de hála annak hogy ikrek, illetve testvérek közösen tanulnak. Teszem azt, ha mondjuk Lucának kell csak verset, tanulnia, azt rendszerint Zsófi is megtanulja, akarva,- akaratlanul a végén. Még le is rajzolhatja ha van kedve márpedig van hozzá  nekem meg csak annyi a dolgom, hogy gyönyörködjek különböző látásvilágukból kialakult ábrázolási technikájukon...
Most, hogy első őszi-szünetünket kezdtük, szintén egy verses feladattal indítottunk. Azt, még legjobb indulattal sem mondhatnám, hogy a vers szerzője kedvenceim közé tartozik, Bartos Erika mert nálunk, gondolom, mint a legtöbb kisgyerekes családnál még a csapból is az APG folyt éveken kersztül...
Szerencsére ezen a korszakon is túljutottunk és bár a könyveket még nem ástam el, szem előtt vannak, számomra is sokkal élvezetesebb mesékkel tudjuk zárni a napunkat.
Jelenlegi nagy kedvenceink, Erich Kasntner -ki ne emlékezne rá saját gyerekkorából, na jó a fiúk biztosan nem- A két Lotti(ja)- naná, mert a  lányok Luise és Lottijában magukra ismertek, és estéről-estére várták az újabb, kalandos folytatást.
Másik ilyen nagy sikert aratott könyvünk egy utcai vásár alkalmából, alig használtan került hozzánk. Tordon Ákos -Mesebeszéd című könyve, ami tanulságos, kedves történeteivel lopta be magát a szívünkbe sok-sok estén keresztül.
Iskolatáska vásárlás előtt kimondottan hasznosnak bizonyult a -királykisasszony iskolatáskájáról szóló mese.
 
Na, de visszatérvén a versre.
Még utolsó tanítási nap, ahogy hazajöttek az iskolából a lányok, egyeztettük házi feladataikat és láss csodát, mind a két lánynak egyforma verset kellett megtanulnia.
Para Mancijaim kis stréberek ragaszkodtak hozzá, hogy azonnal elkezdhessék a verstanulást, nehogy véletlenül ne jusson rá elég idő, mert szerintük ez egy nagyon hosszú vers...
Pedig nem, csak három versszak, mellesleg sok benne a szóismétlés, ami nem meglepő, hiszen ismerjük az írónő munkásságát...
Szóval, közös verstanulás volt, rajzolással egybekötve. Mire rajzukat befejezték, a verset is megtanulták.
Másnap, a szokásos szenvedő, alkotni vágyó lányaimnak felajánlottam, hogy előző napi rajzukat próbálják meg vízfestékkel lefesteni, amit majd a végén egy fekete filctollal kiemelhetnek.illetve a számukra fontos részleteket.
Szeretjük az ilyen jellegű festményeket. Több ízben is készítettek már hasonlót.
Legutóbbi ilyen jellegű alkotásuk, egy kavics-ajtótámaszték amit egyébként koprodukcióban készítettek még nyáron...
Megint elkalandoztam az eredeti témámtól.
Kicsit jobban szemügyre véve a remekműveket, hihetetlen a két rajz hasonlósága, mégis különböznek egymástól, csak úgy mint alkotóik-  és nem csak első ránézésre...




2012. november 3., szombat

Egyszerű, de nagyszerű mécsestartó(k)

Még  májusi favágásunk alkalmából menekítettem magamnak jó-pár fakérget, ami most, hogy  őszi szünetünket töltjük, tökéletes alapanyagnak bizonyult egy kis alkotáshoz.
Ennek a mécsestartónak az elkészítése annyira egyszerű,  hogy ezt már a segédeim is Zsófi és Luca szóvá tették, ugyanis alig kezdték el a munkát már végeztek is vele...


Volt pár darab fénymásolt kottám természetesen gyerekdalokkal amit ügyesen méretre vágtak, majd miután a villany tűzhely felett beantikoltam, mert ezt már mégsem bízhattam rájuk.Az antikolt kottacsíkokat gyűrűként összeragasztották és máris felkerülhettek a mécseseink az előzetesen lelakkozott faháncs-alapra, amit ragasztópisztollyal rögzítettünk.

Nagyon szép, mutatós darab lett belőle, amit stílszerűen a kandalló elé helyeztünk el, ráhangolódásként a közelgő karácsonyra.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails