2012. december 31., hétfő

B.U.É.K!

Még, ha ma nem is kellene, kötelező szerűen azt hiszem, hogy akkor is éjszakáznánk...
Persze, nem önszántunkból.
És azt hiszem, hogy pezsgőt se bontanánk, mert kell  a józan ész.
Viszont azt, hogy ha már így alakult és jelenleg megváltoztatni se tudjuk, legalább nem tragédiaként éljük meg.
Végig fogjuk játszani az egész estét, mert lázat csillapítani, akár kártyázás közben is lehet...

Délelőtt elkészítettük friss malacropogósunkat, aminek oly sok változata található  meg a neten, viszont ilyen mint a miénk, nincs egy-se...
:)


Jövőre veletek, ugyanitt!
B.U.É.K!

2012. december 28., péntek

Pizsi parti





Évek óta reggel van nálunk az ajándékozás, ami több szempontból is jó.

Jó, mert így, egy egész álló napot van időnk kényelmesen, játszva eltölteni, ráadásul pizsamában, és kócosan...
Viszont ahhoz, hogy ezt kényelmesen meg is tehessük, komoly előkészületek szükségesek.
Szerencsére, már vannak olyan nagyok a lányok, hogy legalább a karácsonyfa-díszítését nem kell hajnalig bevállalnunk, az utolsó pillanatban, ami lássuk be, nem a legfittebb reggeli keléshez vezetett évekig...
Annak ellenére, hogy idén a "fát" is közösen díszítettük fel, és egyéb teendőimben is igen-komoly segítségemre voltak lányaim, a hajnali kelés még így is nehezemre esett.
Hatkor szólalt meg az ébresztőm, hogy annak rendje- módja szerint, díszkivilágítást varázsoljak az ajándékokkal megrakott karácsonyfa alá.
Vissza nem aludhattam már, de némi szusszanásnyi időt nyertem mire a lányokat felébresztette a csilingelő csengő hangja.
7 órától kezdetét vette nálunk az örömködés... -Evés,-ivás, dínom-dánom.
Három nap és három éjjel...
-na, nem mert azt hiszem, hogy egy kicsivel tovább tartott a kényelmes semmittevés, amibe némi vendégeskedést is sikerült beleszorítanunk.
Jó volt, és egy kicsit bánom is, hogy ilyen hamar végetért...
-nem csak a punnyadás, hanem az idei karácsony.

Jövő évi fenyőnövelő utánpótlás.

2012. december 23., vasárnap

Gyermek és környezetbarát fenyő/fa

Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam arról, hogy az idén szakítva az eddig megszokott hagyományainkkal, picit merészebbek leszünk és változtatunk...
Most, így utólag már írhatom, hogy  garantáltan marad a tervezett "A" verzió, mindenki elégedett a végeredménnyel.


Az eredeti tervünktől éppen, hogy csak egy kicsit tértünk el, ami tulajdonképpen semmiben sem befolyásolta az összhangot...
Elméletileg a nappaliban található hatalmas könyvespolc tartalmából terveztük építését, ami csak az eredeti állapot helyreállításában okozott volna némi fejtörést. Az ügy érdekében  viszont ez lett volna a legkevesebb.
Zsófi és Luca viszont a saját könyveihez ragaszkodott, amit nem csodálok. Mivel úgyis nekik, miattuk készültünk, igazán nem okozott gondot, hogy a szobájuk könyvespolcairól a temérdek könyvet kihordjuk.
Szerintük ez külön fog tetszeni a Jézuskának, mert látni fogja, mennyire szeretik a könyveket.
Igen, azt hiszem igazuk van, már csak azért is, mert így látszik, hogy megbecsülik őket.
Azt csak csendben súgom meg, hogy a darabszám, holnap szintén gyarapodni fog...


A "karácsonyfa" építését, bevallom kép alapján, sokkal egyszerűbbnek gondoltam. Mindenesetre jól jött most is a szakavatott férfikéz, ha nem is a talpba faragáshoz. Háromszor bontottam vissza, idegbaj nélkül mire Gábor ki merte venni a kezemből addig nem mert  alapjaiban konfliktuskerülő és szépen "kötésben" felrakta.
Ettől gyerekbarátabb fával, még azt hiszem nem találkoztam, hiszen az összes nagy kedvenc, hiánytalanul megtalálható rajta.


Ezzel a pár képpel szeretnék minden kedves olvasómnak,
Békés boldog karácsonyt kívánni!



2012. december 22., szombat

Murphy

Kötve hiszem, hogy mi lennénk az egyedüliek, akiknél, ha nem is rendszeresen, de pont karácsony előtt, vagy ami még ennél is rosszabb, murphy pont szenteste
- betegszik meg a gyerek,
-vagy, megy tönkre nélkülözhetetlen gépezet a házban, háztartásban.

Évekkel ezelőtt történt, mikor egymást követő két évben is, pont szenteste úszott a mosókonyhám, mert az átemelőszivattyú tudott időzíteni...
-és akkor még arról nem is tettem említést, hogy a lányok láza is rendszerint ekkor érte el a tetőfokot, évről-évre.
Pár csendes, eseménytelen év után, úgy-látszik az idén újra kezdjük.
Mert mikor máskor romlana el a telefonom, ha nem két nappal ezelőtt.
Pedig nem is akartam új telefont...
-se okosat, se másikat, csak az én jó öreg, divatjamúlt készülékemet.
Ma próbálkoztunk egy új beszerzésével, de mikor megtudtuk a várakozási időt, gondolkodás nélkül, önként és dalolva, lemondtam róla. Komolyan mondom, nem is értem, hogy miért akart mindenki, pont ma telefont vásárolni...


És ugyan miikor romlana el a kazánunk, ha nem tegnapra virradóra, amikor odakint egyébként is repkedtek a mínuszok, de benn a házban sem volt sokkal melegebb...
-mondhatni, remekül kezdtük a napot.
Még szerencse, hogy lányaim délig a fűtött iskolában voltak, így ők sokat nem érzékeltek az egészből.
Mire hazajöttek, addigra viszonylag elviselhető meleget tudtunk csinálni, már ha a 18 °C annak mondható. Mert ebben a nagy hidegben nem csak a falak hűltek ki, hanem én is. Komolyan csontomig fagytam, mire a szerelő megérkezett. Ráadásul olyan nagy baj sem lehetett, mert cirka 2 perc alatt végzett ötezerért...
Jó, most még ennek a kiadásnak is örülni tudtam, mert így legalább abban biztos lehetek, hogy szenteste fázni már biztos nem fogunk.
Mi jöhet még?
Zsófival taknyosak vagyunk...
-mi, így várjuk az ünnepeket.

Miután elment a szerelő, ezeket a képeket készítettem.

Ekkora hideg volt!

2012. december 19., szerda

Bigyó-bogyó karkötők

Az utóbbi időben, egyre több blogban lehetett látni, amint szorgos és kreatív anyukák, időt és fáradtságot nem kímélve, próbáltak kreativitásuknak szabad utat adni.
Természetesen, most az iskolákban,  évenként megrendezett  adventi vásárra gondoltam, ami így, a karácsonyi készülődés mellett, plusz kihívásnak számít, -nekünk háziasszonyoknak, édesanyáknak.
Bevallom, mily meglepő olyan esttel még nem találkoztam, ahol ezt a fajta munkálatot az erősebb nem képviselte volna, közösen a  csemetékkel.
Mielőtt bárki irigykedne rám, mindenkit megnyugtatok, nálunk se volt másként. Hacsak, azt nem veszem számításba, hogy a cementet bekeverte és a fúrót is a kezébe vette ez az áldott ember...
-az ügy* érdekében.
A már meglévő mécsestartók mellett, ezekkel a papírmasé láncokkal és karkötőkkel készültem, a karácsonyra hangolódva...
Izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatása, mennyire lesz  a vásáron kelendő...
-mindenesetre, abban biztos vagyok, hogy egy sem marad nyakamon: legfeljebb a maradékot kisorsolom köztetek.
:)
A magyal levelek imitálása, gondolom nem meglepő,  maradék anyagból, pontosabban krumpliból készült.
Nem, itt nem a vasárnapi ebéd maradékát hasznosítottam!










*
Ami egyébként életünk első adventi vására és ma lesz. 


Kár, hogy a fényképező objektíve már megint az ünnepekre adta meg magát bevett szokása szerint...
- ami, sajnos a képek minőségén, már meg is látszik.

Sebaj, úton  van a tartalék!




2012. december 17., hétfő

Havas kockák

A holnapi karácsonyi ünnepségre készítettem ezt az ipari mennyiséget, lányaim osztályaiba.
Gondolom, nagy sikere lesz, ha másért nem, hát a hópihéknek köszönhetően.



Már jó régen nem sütöttem kókuszkockát. Igaz, az elkészítés módját tudom, de az összetevők arányai miatt a jól bevált receptemből voltam kénytelen puskázni...

A tésztához:

30 dkg liszt
25 dkg cukor
5 dkg margarin
2 dl tej
2 ek méz
1 cs sütőpor
1 db tojás
A tepsi kikenéséhez: vaj és liszt

A krémhez:
25 dkg margarin
25 dkg cukor ( 15-20 dkg szoktam, hogy ne legyen túl édes)
3 dkg kakaó por (cukrozatlan)
5 ek tej
4 ek rum (vagy aroma)
kókuszreszelék

A cukrot, margarint, mézet és az egész tojást habosra keverjük.
Apránként hozzáadjuk a tejet, végül a lisztet, amiben elkevertük a sütőport.
Kivajazott, lisztezett tepsibe simítjuk a masszát, közepes lángon sütjük, mint a piskótát.
Amikor kihűlt kockára vágjuk.
A krémhez a vajat felolvasztjuk, összekeverjük a cukorral, rummal és a kakaóporral, majd a tejjel.
Ebbe a masszába mártogatjuk a kockákat, majd a reszelékbe...
Jól záródó dobozban, sokáig eltartható lenne, de nekem ez eddig még sehogy sem sikerült, mert elfogyott.

Kedvenc dekorációm...

-többek között, jelenleg ez az egyszerű hortenziás.




 
Tisztára 60-as évek



2012. december 16., vasárnap

Különleges karácsonyfák

Többek között azért is, mert az idén hasonlóban gondolkodunk.
Szakítunk az eddig megszokott hagyományokkal és az idén, merünk egy kissé bevállalósabbak lenni.
Egyenlőre. Ez az elképzelésünk. Aztán, amennyiben terveink mégsem sikerülnek, még mindig jöhet a "b" variáció, és utolsó pillanatban beszerezhetünk egy hagyományosabb fajtát.

Annyit azt hiszem, addig elárulhatok, hogy kiválasztottunk is a képek között szerepel.
Első látásra beleszerettünk, és egyhangúlag mellette döntöttük, innen is jött az újítás ötlete...

Ti bevállalnátok, melyiket?

forrás
forrás
forrás
forrás
forrás
forrás
forrás
forrás
forrás

2012. december 15., szombat

Alkalmi frizura

Zsófikám alkalomhoz illően, ma így ment iskolába.


Mivel egy laza nap elé néztek, megengedhető volt, ez a fajta hajviselet.

Bevallom, nekem  ez a fél perces  saját változat jobban bejön, (mint az eredeti)
-na, és nem csak az elkészítés egyszerűsége miatt...

2012. december 14., péntek

2012. december 13., csütörtök

Luca napja

Milyen érdekes, amikor még nem volt saját Lucánk, búzát már akkoriban is vetettem a hagyományoknak megfelelően, ami karácsonyra, rendszerint hatalmasra nőtt.
eddig, csak egy esetben volt sikertelen ültetés
Emlékszem, még a legelső ültetvényemhez vettem egy tetszetős kaspót, cserepet amit azóta is csak erre a célra használtunk.
Most, hogy ismételten elővettem, akkor ért a legnagyobb meglepetés: pont az a zöld árnyalat, amit adventi asztaldíszünknél is használtam.
Este ültetünk. Azt hiszem ennyi "munka" még belefér a Luca napi,  pihenő- ünnepnapunkba.


Az előző napokat eléggé aktívan sikerült töltenem, már ami a konyhatündéri szerepkört illeti.
Luca napra készültem. Sütöttem.
Ma, kedvenc sós linzerünk* kerül terítékre, és életem első krumplis pogácsája.
Jó, mondjuk a pogiknál is akadnak hiányosságok, már ami az apró pénzt illeti, mellesleg a fogorvos költségét sem vállalnám be olyan nagyon szívesen...
Azért ennek ellenére gondolom, nagy sikere lesz  a sós rágcsáknak az iskolában.
A  nap fénypontja  szerintem, viszont a cake pop lesz, amit először  Virágnál láttam meg, majd némi kutakodás után, egy tökéletes recept alapján el is készítettem.
Igaz, így elsőre  nem lettek olyan tökéletesek. Az apróbb hibákat viszont csak én látom, amit majd legközelebb már rutinrókaként fogok tudni kezelni...
-mert, hogy az a legközelebb, egészen biztos, már nincs is olyan messze.
Tetejére fehér-csokiból készítettem a virágokat , majd pár szem szórócukorral poroztam be.


* sós linzer

50 dkg liszt
30 dkg vaj/margarin
4 tojás sárgája
1-2 ek tejföl
1 dgk só
Összegyúrni a hozzávalókat, majd tetszőleges formákra szaggatni, és sütni.
+ ízlés szerinti magokkal lehet díszíteni
+ 1 egész tojást a tetejére kenni


Az elkészítése ennyire egyszerű és az íze is mennyei, nálunk nagy kedvenc!


Lucánk napja van, kíváncsi leszek, Ő ezt a mai napot hogyan látja...

2012. december 12., szerda

Dolgozni tilos, ülni muszáj csak, hogy tudd, holnap mihez tartsd magad!

Luca-napja - Luca széke. Mára a legtöbb fejben szinte ennyi maradt csak az egykori szokáshalmazból, ami december 13-hoz kötődött. Pedig a tollaspogácsa, az asszonyi munkatilalom vagy éppen a vénlánygúnyolás legalább ilyen izgalmas hagyományok.

Abban semmi meglepő és újdonság nincs, hogy a karácsonyi ünnepkör ezen napjához is ugyanúgy köthető vallásos okfejtés, mint pogány helyi hagyományok, és természetesen ezekben némi közös szál is felfedezhető. Vegyük például a dátumot! Szent Lucia napját mély tisztelet övezte Itáliában, Luca napját pedig, ami inkább a démoni erőket jelenítette meg, szintén fontosnak tartották Európa hozzánk közelebb eső térségében. Tudnunk kell azt is, hogy a Gergely naptár bevezetése előtt a téli napforduló pontosan december 13-ra esett. Ha hozzátesszük, hogy latinul a fény lux, már körvonalazódik is a szóban forgó nap fontossága: az év leghosszabb éjszakája ez, amikor az árnyékvilág teremtményei a felszínre törhetnek, ám az éj elmúltával a fény győzedelmeskedik, s lassú, de biztos gyarapodásnak indul. A napfordulók ünneplése és a napistenek kultusza egyébként olyan ókori népeknél alakult ki, ahol áttértek a szoláris időszámításra.

 Lucabúza

A Luca-naphoz a sötét oldalba való belefeledkezés mellett számos praktikus hagyományt is köthetünk, ilyen többek között a lucabúza vetése. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki addigra, annál bővebb termést jövendölt a következő évre. Gyakran gyertyát, mécsest helyeztek a kihajtott fű közé, s ha a láng szinte alig pislákolt át a sűrűségen, vidámság lett úrrá a házon. A besózott, félbevágott hagymák (összesen tizenkét fél) levet eresztettek, s ennek bősége mutatta meg, az elkövetkezendő év egyes hónapjaiban mennyi csapadékra számíthatnak a földeken, de a jövő évi időjárásra az innentől számított tizenkét nap megfigyelése is hasznos információkkal szolgált.


Dolgozni tilos, ülni muszájVégül pedig egy jó hír az asszonyoknak. Ha megvédtük magunkat a rontástól, ha csíráztatni kezdtük a lucabúzát és bezsebeltük a kotyolás nyújtotta előnyöket, végre megpihenhetünk. És kell is pihennünk, ugyanis a biztosított sok tojás még nem elég, a háziasszonynak is be kell segíteni, hogy a tyúkok jó kotlósok is legyenek, ezért egykor hasznosnak tartották, ha az asszony sokat ült ezen a napon. De nem ez volt az egyetlen asszonyi előírás: említettük, hogy már évszázadokkal ezelőtt is hagyományosan munkát tiltó napként tartották számon Luca napját, ami a magyar néphagyományban is erősen élt. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a mosás, befőzés, kenyérsütés, de még a párolás is. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.
forrás 

Szinte látom magam-előtt, hogy milyen jó napom lesz holnap!
:)

2012. december 11., kedd

Fásultunk...

A minap éppen a garázsban matattam. Tulajdonképpen nem is titokzatos-kincsek után kutattam, mégis több, már-már elfeledett munkáinkra rátaláltam, a rejtekadó, feneketlen szekrény mélyén.
Többek között ilyen, ez a PET palackokból készített karácsonyfa is, amit még tavaly készítettünk "unaloműzésből"  lányaimmal.


Szép emlékek kötnek ehhez a "fácskához" éppen ezért nem is értem, hogyan felejtkezhettem meg róla, és hagytam eddig ki, az újrahasznosított munkáink közül... 
-amik között szép számmal akadnak virágok, hajgumik, karkötők, medálok és még egy két egyedi adventi naptár is bővíti a spalettát, lányaim szobájába készült,- lámpa-búra mellett.

Ezt a fácskát, elsősorban kültéri dekorációnak terveztem, az egyszerűség jegyében.
Szerintem nem csaptak át giccsbe, de karácsonykor ki tudja hogy hol a határ?


Összesen 13 PET palackot használtunk fel, hogy egy 45 centis fát kapjunk, plusz a bambusz-szár seprűnyél hossza, ami az egész vázat képezi.
Elkészítése roppant egyszerű, minimális anyag szükséges hozzá, ráadásul ami soha sem elhanyagolható, szorgos kis gyermekkezek is alkothatják...

Fenyő-zöld akril festékkel lett befestve a palackok külső része.
Ez a rész kerül alulra, így a felső réteg, a palack természetes fényét kapja.

 
Méretre vágás után, mécses felett lehet zsugorítani igény szerint a leveleket.


Esténként a havas teraszon, jégmécsesek társaságában, hangulatos látványban részesítjük Áfonyát is, a húsvéti nyulunkat...

2012. december 10., hétfő

Tízperces fa

Azt hiszem, ez a  karácsony egyik legegyszerűbb dekorációja.
Különböző közösségi portálokon számtalan variációban már megtalálható, ezért  is gondoltam, hogy  elkészítem a saját ízlésemnek, igényemnek megfelelőt.
Leírást sehol nem találtam hozzá, de minek is, hiszen annyira egyszerűen elkészíthető...
-gondoltam, én.
Egyszerű, ha nem damilból próbájuk elkészíteni.
Az alig pár perces szenvedés, elég volt a tökéletes kiborulásomhoz.


Tízperces fa, de csak akkor, ha az ágak rögzítéséhez egy megfelelő hosszúságú, vékony kötöződrótot használunk...

Még bőven belefér az előkészületekbe...
Remélem, minél-többen kedvet kaptok hozzá!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails