Az éremnek két oldala van!

Tegnap lányaink kötődésének egyik oldaláról írtam. Most a másik oldalt, Zsófi érzelmi megnyilvánulását szeretném bemutatni.
Ezek a kötődések nem olyanok, mint amiket az ikrek viselkedésével foglalkozó szakirodalomban olvasni lehet. Az igaz, hogy rengeteg közös-vonás van bennük, viszont gondolom, hogy semmivel se másabbak, mintha csak testvérek lennének...   Zsófi és Luca kétpetéjű iker, így ők nem hasonlítanak annyira egymáshoz mint két tojás, az viszont látszik, hogy testvérek.

Ez a Zsófi-féle kötődés is újdonságnak számít, ha az életükben közösen eltöltött időt vesszük alapul.
Lassan tíz hónapja töltik napjaikat egymás nélkül. Külön baráti-körrel rendelkeznek. Ami abból adódik, hogy külön osztályba járnak. Annak mondjuk nagyon örülök, hogy a tantermeik közvetlenül egymás mellett vannak, így elérhető távolságra , azaz közelségbe vannak egymáshoz.
Az órai szünetekben találkozhatnak, felkereshetik egymást, amennyiben van rá idejük, vagy kedvük...
Ez az egész külön osztályos lét, leginkább Zsófit viselte meg, nehezen fogadta el, hogy testvére nélküle is tud önálló életet élni. Luca,  meg persze, hogy lubickol a "szabadságban" élvezi az egyedüllétet, az osztálytársaival. Ő  volt az, aki már az első napon egy új barátnőre talált, akivel azóta is szoros kapcsolatban van. Zsófi, ebből a szempontból sokkal tartózkodóbbnak bizonyult, domináns személyiségével ellentétben, biztosra ment, így egy ovis társával vigasztalódott, akivel ráadásul 4 évig járt úgy -egy csoportba, hogy még-csak soha nem is játszottak együtt...
- viszont, azóta nagy barátnők lettek.

A lányok, (Zsófi és Luca) között a  helyzet azért nem ennyire rózsás. Nem ölelgetik és  nem puszilgatják egymást a legnagyobb egyetértésben. Legalábbis a külvilág felé. Minket tisztelnek meg azzal, hogy undokok is tudnak lenni egymással. Pláne akkor, ha valamiért a másikat kell megpuszilniuk... Ez  nem is tudom, de olyasmi, mintha számukra ciki lenne. Amikor az egyik puszilna, a másik  úgy húzódozik, mintha a világ legrosszabb dolga közeledne felé... -és ez a szerep is váltakozik, oda-vissza.
Tehát, azt se mondhatom, hogy Zsófi az aki nem akar puszit adni, vagy netán Luca lenne a ludas, észrevétlenül leosztják rendesen a szerepeket előttünk.
Mert mint írtam, csak minket tisztelnek meg ezzel.

Bezzeg az iskolában! Ölelgetik egymást. Pontosabban, ezekre a nagy ölelésekre meg Zsófinak van szüksége. Ő az, aki keresi az alkalmat, hogy jól megölelhesse testvérét. Ezért Ő is az, aki legtöbbször keresi Luca társaságát. Van mikor ennek hangot is ad, mert elege van abból, hogy folyton csak Ő megy a másik után. Azt nem tudom, hogy mi, mennyi a tűrési ideje Zsófinak, mennyit vár Luca közeledésére, csak azt tudom, hogy türelmetlenebb, anyja fajta. Ha valamit a fejébe vesz, akkor azt moströgtönmárisazonnal akarja...
A múltkor is sértődötten vágta Luca fejéhez, hogy kereste, de nem találta sehol. Miért nem ment hozzá  a szünetben?
Mire Luca teljesen felháborodottan  megkérdezte tőle, hogy
-szünetben talán, még mosdóba se mehet???

Hát, így megy ez minálunk, azaz ikreinknél...
-egyik se különb a másiknál!

Ez az egyik legkedvesebb, igaz, hogy régebbi képem, amikor még ilyen nyíltan ölelgették, szeretgették egymást.