Kutya világ

Tegnap a lányok étkezéséről írtam, ma a háziállatainkról.

Az, hogy a mi családunkban senki sem normális, az már egyszer biztos. Legfőképpen Izi a kutyánk lóg ki a sorból, már ami a fajtajellegét érinti. Ki látott már vegetáriánus kutyát?
Na jó, nem teljesen vega, csak félig...
Mikor hozzánk került, már akkor is nagy előszeretettel fogyasztott almát és nyers répát, amit úgy gondoltam, hogy idővel "kinő" és rendes kutyához illően, csontot rágcsál.
Tavaly ősszel mikor a tavi növényeket ritkítottuk vérszemet kapott és a maga módján, segített a túlburjánzott növények kordában tartásában. Tette ezt úgy, hogy naponta egy algás gyökeret elrágcsált, francia kutya lévén. Addig-addig ismételgette, míg sikerült az összes létező növényt kiszednie a tóból, persze csak az íze miatt...
Majd, mikor a húsvéti nyúl is nálunk maradt, Áfonya, ez az egész vegetáriánus táplálkozási szenvedélye fokozódott.
A nyers konyhai zöldséghulladékot osztanom kellett a két állat között, mert különben ment a duzzogás. Vagy lopkodás. Természetesen a kutya részéről a nyúlketrecből.
Nálunk a kutya (meg a két cica) szabadon jönnek- mennek a házban. Így, ha véletlenül akkor pucolom a répát, krumplit, uborkát mikor Izi is bent van, lehetetlenség kihagyni belőle.
Persze csak nyersen fogyassza, mert úgy maradnak benne a létfontosságú vitaminok csak úgy mint a savanyú káposztát, déligyümölcsöket, epret, dinnyét, barackot-bármit, amit mi eszünk...
A konyhai maradékot, ami nagy ritkán megmarad, legtöbb helyen a kutyának adják. Nálunk ez a macskáké. Ők, csak egy kicsit defektesek. Főzelékfüggők.
A nyúl, nem szereti a dinnyehéjat és a krumpli héjat is csak nagy duzzogva eszi meg, akár a kutya a csontokat...
-a dinnyehéj miatt Izi külön hálás neki, mert azt így akkor azt,  ő eheti meg.
Izi a tésztaféléket sem szereti, csakúgy mint a kutyatápot. Pontosabban a száraz kajából is csak egyfélét nyomat...
-bezzeg a sajtok a gyengéi.

Legközelebb nem Francia, hanem a Magyar fajták közül választunk.